Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Gr. Kuun Géza: A héber # particuláról. 42

A HÉBER J"lí< PART1CULA. 43 Böttcher az Ewald és Dillmann megfejtésével nincsen megelégedve, s erre vonatkozólag szavai ezek: „Einer Urform ,7

kiót

u

ist das Selbst gar nicht abzusehen, und das hebráische DÍK niclit zu enlnehmen." Ewaldot és Dillmannt a kérdés ilyetén megfejtéséhez egyenesen az aethiop kijá szó vezethette. Ezen megoldási kísérletet is egyoldalúnak tartom. Az fiíK az ó-héber nyelvben igen gyakori particula lévén, mig a déli sémi nyelvekben aránylag ritkán fordul elé, már ennélfogva is méltányosnak látszik ezen szó megfejtésénél mindenek előtt az ó-héber nyelvre tekinteni. Az arab L>l névmási raggal két oknál fogva használtatik : 1) a nagyobb nyomaték kedvéért; 2) ne hogy az ige végéhez két névmási ragot egymás után kellessék kötni. Ezenkívül elétaláljuk főnév előtt is — de ritkán =; itt az utána következő főnevet kiemeli. Az wGI = cave tibi, vigyázz stb. Itt is a személy éles kiemelése a főczél (= te magad). Az aethiop nyelvben a névmásragok összekötése eléfordúlhatván, a kijá mindég nagyobb nyomaték végett használtatik. Az ó-héberben az fltf használata, mint már mondva volt, gyakoribb. Innét biztosabb tanúságokat meríthetünk. Mindenek előtt két fiX szócska különböztetendö meg. Ezen eredetileg kölönbözö két szó az idő folyamában egyformává vált. A kettőről külön-külön fogunk szólani. DIN névmási jelentése = maga (uvtóg, ipse, selbst) ; mint főnév jelt teszeh (eredetileg a dolog magvát, lényét, jelentette*). Itt már most elérkeztünk a megvitatandó kérdéshez; vájjon DIK eredetileg a dolog magvát jelentette-e, vagy pedig egyszerűen a dologra reá mutatott ? Mindenesetre a rendes sémi demonstrativumtól különbözött, nem volt ez se ó se ode, hanem avróg (avtri, avto). Ezen mondatban : TlffK ^Jű TS Dlín TJWrflK |Ö|Í1 t/h) az m = avrijf maga. Ezen arab mondatban : sbU .^wüüJt J^.Jt *Jls f<2>f LJÍIy*üt Ufj az LJJ m

int erősítés fordul elé

inna értelmében; az általa bevezetett személyek hathatósan emeltetnek ki (valóban ö, ö maga; valóban a leányok, stb). ju«L ^JLf = te magad és az orosz*) Lényeg és jel az ős nép előtt még egy köz határon belül eső fogalom volt,