Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: A magyar és finn-ugor nyelvekbeli szóegyezések. 374

A MAGYAR ÉS FINN-UGOR NYELVEKBELI SZÓEGYEZÉSEK. 429 || cser süstö;, cserll. siste, sista szij\md. sna;

mdE.

ksna szíj *). 320. szomjú (szomja-t, szomjas) : /. himo vágy, kívánság, hegierde (főleg testi, p.o. appetitus cibi) | észt. himo u. a. \ Uv. imu u. a. | Ip. hamo appetentia, cupiditas. || md. simma mdE. simme, simeme szomjú (sime- inni) \ votj. sumal- éhezni, szomjazni. 321. szörnyű (szörnyebb, szörnyet halni, szörnyen) : /. hirmu rettenet, szörnyüköde's (terror, horror), hirmuise- (nom. -inén) rettenetes, szörnyű ; hirveá valde deformis, horribilis, atrox (hirvittá- horroréra injicere) [ észt. hirmu (nom. hirm) rettenet, félelem, szörnyüködés ; hirmsa szörnyű \lív. irm =/. hirmu j Ip. harbmes, harbmok rettentő, roppant; IpF. hirbmad. 322. sajdít fwe^sajdítani animadvertere) : f. havaja, havaa-, havaitse- fölébredni,fölérzeni, észrevenni (erwachen, zu sich kommen, gewahr werden), havahta- u. a. (hirtelen). \votj. sajkái- fölébredni; sajkát-, sajstfölébreszteni; sak éber (wachsam, múnter) \ zűrj. sadm- fölébredni, sajda prudens. 323. sánta: /. hanttá féloldalon gyenge, béna; hantela, hantéra féloldalon szélhvdt (h.-puoh v. a.), ingadozó | Uv. saiít (pl. saiítid) rossz, gyarló, sánta (gebrechlich, lahm), gyenge; szegény, koldus\észt. santi (nom. sant), sandi rossz, gyenge, szegény, koldus. 324. savanyú, savanyod-m, savó : f. happame, happome (nom. hapain, hapoin) savanyú; happane- savanyodni; hapatta, hapoitta- sav anyítani\ észt. hapo;

hapu;

hapne

savanyú, hapne- savanyodni, hapata- csávázni \ Uv. apándö- savanyodni, apánt- savanyítani, appön savanyú, appöm savanyúság. || md. sapam;

sapama

7

mdE.

capamo savanyú, savanyúság ; md. sapaftí- savanyítani, mdE. capaskado- savanyodni\cser. sopo, cserH. sapa savanyú ; sop-[em];

cserH.

sap- savanyodni \ zürj. ') A md. sna, kstia e fa. való : sisna, SikSna, a meg-felel legszorosabban a finn« és lív alakoknak. Elül megcsonkúit md. szó, p.o. ez is : $ta, ksta viasz ~ cser. söSte, Míta, mdE. sct éles, e h. pici, pStí, pisti, igéje a finn pysty- fogni (kés) (= Ip. pastöacutum esse, pasiéi acutus), v.ö. mdE. piSca (sabl'arí p, degenklinge).