Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

AZ AZ, EZ MUTATÓ NÉVMÁSOKRÓL. 41 szókat egészen az afféle, efféle, minemű hasonfajú szók sorába rendeli. A mongol nyelvből Fogarasi úr nem magyarázhatja meg az illyen-nok kettős lly-ét, de az egyszerű ly-t sem, ha ez volna az igazi. A mongolban éjin (ejnj a. m. „ígyen", és ejimü (ejmu) a. m. „ilyen." Azt elhiszszük, ha nem mondja is meg F. úr, hogy e/m-ben és ejimüben van egy „módot" jelentő szó; de mondja meg F. úr, ajin-e az, vagy ajimü, vagy a müf Tudja-e hogy aj csakugyan Zvolt, tudja-e hogy nem az egyszerű névmástö valamely továbbképzője ? Ebből a tanúság az, hogy oly dolgokkal, melyek magok sem világosak, nem lehet más homályosokat világossá tenni. Azt hiszem, már nem kell Fog. úrnak említett czikke végén formulázva felállított nyolcz pontjára, melyekben az a, e mutató szócskáról s a magyar mutatónévmásokról, kivált az ilyen-r'ól való tanait eléadja, különösen felelni. Meg van azokra a fe ntebbiekben felelve, többnyire ez áfolólag, de részint elismerőleg is. Csak arra vagyok bátor Fog. urat kérni, hogy ne emeljen ki, mint nyelvész, dicséröleg oly eljárást, mely a „régibb hosszú szók helyébe jelennen a tiszta gyököket teszi, úgy hogy p. o. ragaszték helyett ezzel élünk: rag, gyökér helyett ezzel: gyök, dicsöségrevágyás helyett ezzel: dicsvágy stb. (1. a 8 dik pontját), azt az eljárást, mely némi következetességgel folytatva majd az egész magyar szóképzést sarkaiból kiforgatja; mert megtörténhetik, hogy ha egynéhány évtized előtt ez eljárás feltalálóit és gyakorlóit igazán meg nem kövezték is, majd az utókor kritikája dobja rá a követ. BUDENZ JÓZSEF.