Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Némely újabb nyelvtudományi jelenség. 1

NÉMELY NYEL VT. JELENSÉG. 3 dig mind vílágosbak, hihetőbbek lesznek. Két forrásból merít az érdek s építgeti a tudományt; az egyik a történelem előtti emberek szerszámai, fegyverei, lakásainak, temető-helyeinek maradványai, csontjai, kivált koponyáji, továbbá készítményei, s azon nyers anyagok, a melyekből dolgoztak vala; — a másik a nyelvek tanúságai. Tehát erre a kérdésre: milyen volt a történelem előtti korban az emberek állapotja, s kik voltak amaz emberek ? a régészet és az egybehasonlító nyelvészet felelnek. A „Quarterly Journal of Sciences" 1865. áprilisi kötetében tisztelendő Kett C. W. „Prehistoric records" (történelem előtti nyomok) czím alatt közöl egy feleletet ama kérdésre. Kett a történelem előtti korban megkülönbözteti az árja időszakot, az előzött nem-árja időszaktól, mely azonos az úgynevezett hő-korral. A kő-kornak népei pedig a lappok, finnek (£xv&ixbv xQvog, Tzrjlbg aíővrjg); s a mely tartományokra kiterjed az a kőkor, mind azok ős lakosai finnek vagy turániak voltak, ezen felfogás szerint; így Grewingk szerint is, lásd „Das Steinalter der Ostseeprovinzen, Dorpat 1865." Hogy mennyi bizonytalanságnak enged helyet emez általános felfogás, szépen megmutatja Koskinen Gy. ily czímü érteközése: A livek régi volta Livországban." (SurT antiquité des Lives en Livonie, par Yrjö Koskinen. Tiré des Actes de la Société des Sciences de Finlande. Helsingfors. Imprimerie de la litterature finnoisc, 1866.) A Balti tartományok történészeinél és régészeinél elfogadott vélemény az, hogy ezen tartományok ős lakosai ugyanazok, kiknek utódjai máig bírják azon tartományok tetemes részeit, t. i. esztek, livek, kurok. Az esztek ma is a Narva folyótól és a Pejpusz tótól fogva a Balttengerig lakják a földet, vagyis a mai Észtországot és Livország éjszaki részeit; a liveknek csak némi maradványai vannak meg a Szalecza folyó torkolatján és a Kurföld éjszaki tenger partján; a kurok utódjait is a mai livek közt találjuk meg. Ámde a XIII. század elején, a lett Henrik krónikás idejében, a német lovagok hódításainak kezdetével, a livek nagyobb területen laknak vala, úgymint a Szalecza és a Duna közti tengerparton a földrajzi hosszúság 43°-ig, továbbá a Duna és a Koiva-joki (Aa folyó) mellékein, sőt a Rigai öböl nyugati részein is. A kurok meg, kik nyilván a livek törzséhez valók, még azontúl egész Memelig laknak vala a tengerparton. A Liv-föld és Kur-föld más részein lettek valának, kik a szlávság litván ágához tartoznak. De azután folyvást ter-1*