Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

38 BUDENZ JÓZSEF. alapúi; az utóbbira nézve például szolgál különösen a mordvin tenese (tese mellett) és tenej, tenev (tej, tev mellett). Azonban könnyen megtetszik, hogy mi áll a magyar alakokhoz legközelebb. Ez kétség kivü) a vog. tot, osztj. totta, totti = m. ott (* tott) és osztj. tette tetti = m. itt, ett (* tett). A m. tova-nak mása a mordvin tov, épen úgy, a mint hova-nak a mord. kov ;de tovnak mellékalakja levén toj, ez egy eredeti tog, togo alakra mutat, melyet az osztj. Zo</o-nam-ban is találunk. Hasonlóképen a m. té (* teve, ebben : té-tova) = mord. tev, tej, osztj. tege. Az ocía-nak képzésmódját föltaláljuk az osztj. ypda = hova-ban, és a mordvin toza, tozov = oda-ban; szintígy ide =3 mord. t'aza~bar\, a z állván d helyett,, mint meza, mez „mi"-ben is = osztj. onet, cser. mada. A mi most az egyszerű vagy tovább képzett névmástöböl való képzést illeti, kétségtelen, hogy té-tová-ban csak az egyszerű mutató névmástök, még pedig eredeti teljes alakjokban szolgálnak alapúi, úgy mint a mord. tov}

osztj.

togo-baxx is, vagy a mord. tev, tej és osztj. tege-ben. Ennek ellenében az oda, ede (ide) alakok dl-je legegyszerűbben a továbbképzett névmás (od, ed TSZ oz, ez) d-jének magyarázódik meg, mely később z lett (oz, ez) • mint z megvan ez a mordvin toza, t'aza-ban is, a melyekben nem a z az irányrag, a mint világosan mutatja a toz a-nak erzamordvin páralakja tozov, melyben csak v az irányrag. így a magyar oda, ede nem o-\-da, e-\-de, hanem od-\-a, ed-\-e (az a, e mint helyrag rövidítve ebből á, é, v.ö. hová és hova, és Györe, al-á stb.); s a mordvin toza, t'aza e h. Váza (= toz-a, taz-a)-ban egyszersmind a magyar oz, ez (* toz, * tez) hü mása tükröződik vissza. Végre az ott, ett-bzn, valamint a megfelelő vog. tot, tit, osztj. totta, tette-ben, már a kettős tt miatt, az od, ed tovább képzett alakot vehetjük alapúi, mert látni való, hogy az oda, ide-ve\ együtt ahol, hova vagy túl, tova képzésétől különböznek. Az ott, ittben szereplő locativusi rag természetéről majd más alkalommal szólunk ; itt még csak az ottan, itten-re nézve figyelmeztetek a votják oiin, tat'in-ra, melyben az n korántsem csupa toldalék, hanem a locativusi viszonyítást fejezi ki. 2) Most már az ilyen, olyan (ily, oly) képzéséhez is határozottabban hozzá szólhatunk. Fogarasi úrnak az „ilyen névmás a mongol nyelv szerint"-féle czikke (NyK. V, 280.) főleg arra van irányozva, hogy az ilyen-nek az egyszerű ly-t vindicálja, a „finnezök" ellenében, kik abban kettős %-nek benne rejlését hirdetik. Valóban