Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

AZ AZ, EZ MUTATÓ NÉVMÁSOKRÓL. 35 finn-ugor csoport a magyarnak legközelebbi rokona, —a miről most nem akarok vitatkozni, — való, hogy a két magyar mutátónévmásnak azon sajátsága, hogy egyéb hasonformaságuk mellett épen csak a mély és magashangú vocalis által különböznek egymástól, még pedig úgy, hogy a mélyhang (o, később a) a távolabbra mutató névmásnak, s a magashang (é, később i és e) a közelebbre mutatónak jut, e sajátság se a mongol, se a török mutatónévmásokat, sem a szanszkritbelieket nem illeti, de megvan épen úgy mint a magyarban, a finn-ugor nyelvekben. Ugyanis közelre mutató névmástö a finnben ta, a cseremiszben ti, te, a mordvinban td, te, az osztjákban te (téma, v.ö. tette = itt), a vogulban ía; ellenben távolra mutató névmástö a finn tuo, a cseremisz ÍM, to, a mordvinban, az osztjákban, a vogulban to. Ezt látván akaratlanul is az ember azon gondolatra jő, hogy a magyar e (ez) és o (ozr

az)

is, melyek hangzó-különbségöknél fogva nyilván a finn-ugor mutató névmásokhoz szítanak, ezekhez valamikor még hasonlóbbak, velők még tökéletesebben egyezők voltak, — azaz hogy az elejükön még t volt, mely most elenyészett. Hogy ez nem lehetetlen, mutatja több magyar szó példája, melyek a megfelelő finn-ugor nyelvekbeliekhez képest épen egy kezdő í híjával vannak : ra. egér = vog. tanger (== mord. sejer); m. öl (orgyia) = vog. tdl, tel (finn. syli, cser. sülő, sel), v.ö. ölelni = vog. tdljelém m. arasz = vog. táras, m. aszni = vog. íasém (száradok); m. ev(enni) = vog. íem, osztj. íeuera (= mord. seuan, finn. syön); m. ösz (autumnus) = vog. taksi, finn syykse , cser. seze ; m. újj (digitus) = oszt. ÍM/, vog. tul'e; m. o, av-(avult, ócska) — osztj. tálat. A finnben, cseremiszben és mordvinban, a mint látjuk, némely ilyen szó elején való osztják-vogul í már sziszegővé (s, s) lett (syli, syön, syykse, cser. Sülő, seze, mord. sejer, sevan\ a mivé talán a magyar szókban is lett, mielőtt egészen elenyészett volna. Azért az eredeti kezdő mássalhangzó elenyeszesét illetőleg, tekintetbe jő itt p. o. a magyar epe szó is, a mord. sapa, finn. sappi ellenében, m. olvadni a f. sMZaan, mord. solan ellenében. De felhozhatok egy érdekes esetet, melyben a finnben is még í van, s melyből egyszersmind a magyar szónak mivoltát is jobban megismerjük. A bizonyító és megengedő ugyan (csakugyan, ugyan-csak, ugyan-az; ugyan = quidem, zwar), mely tudvalevőleg egészen más , mint a névmási adverbium ugyan (= úgy), egybeállítható a jelentésileg tökéletesen egyező finn tosin adverbiummal; a tosin a tote névszótötől képzett adverbium, a mely tote 3*