Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

36 BÜDENZ JÓZSEF. „veritas"-t jelent. E szerint az ugyan etymologice annyi volna, mint: „verő, revera", v.ö.zwar = zewáre(v.ö. a tót ténisty:ugyan&z, ténto isty: ugyanez, isty bizonyos, ó szláv istü „qui vére est", és „idem" ; oroszul is ist'ij : ugyan&z, és istina veritas, istinno verő, revera) Alapszava ugy pedig, a kezdő t megmaradásával, a finnben tote; az egész ugyan finnre áttéve így hangzanék: toden vagy totena, v.ö. hogy, hogyan c= mord. koda, kodana, finn kuten. — No de ezt ne feszegessük; annyi az előbbi példákból is világos, hogy igenis a inagy. o, e mutató névmásnak lehetett eredetileg to, te alakja, úgy a mint a finn-ugor nyelvekbeli mutató névmásoknak. De nem csak lehetett, hanem csakugyan volt is to, te az eredeti magyar mutató névmásalak, a mint annak még egykét ragos és összetett alakban való kivételes fönmaradta bizonyítja. Ugyanis te és to közelre és távolra mutató névmástö van még a té-tova (teve- tova)-ba,n (v.ö. ide s tova), tél-túl-h&n; a to még a tavai (ellentét: ez idén), túl (in ulteriore parte; ellentéte innen) és régi íahát, most tfehát = akkor szókban. Nem hihető, hogy a magyarban o és to , e és te eredetileg egymás mellett mint külön mutató névmástök léteztek volna; ellenben tapasztalati tény, hogy a nyelvekben néha egyes képzett vagy ragozott alakokban valamely szónak régibb alakja marad meg, míg a közönséges alak tovább s tovább elkopott vagy elváltozott. így p. o. a felnémet nyelv a M névmást csak a heute (ma) (gót himma daga, ho-die) szóban, meg a hier, lier helyadverbiumokban őrzi meg (gót his, híja, hita = hic, haec, hoc), míg az más testvérnyelvekben még önállólag is dívik. Egy hasonló jelenséget, csak megfordított irányban, látunk egyik ugor nyelvben, a votjákban. Ebben ugyanis a rendes mutató névmástök so, ebből: to = az, és ta , ebből: t'd s= ez. Ámde a távolra mutató hely- és módadverbiumokban elenyészett már, épen úgy mint a magyarban a közönséges egyszerű névmásban is, az élőhangú mássalhangzó : ot'in = ott, otsi =s oda, otis = onnan, ozi, oz c= úgy (ellenben soku akkor, és a közelre mutatók: atin itt, tatsi ide, tátié innen, tazi, taz így). Egyik közelre mutató, alakban is hiányzik már az élőhangú mássalhangzó : ece ilyen, így (ellenben: soce olyan, íigy)- A votjákra nézve pedig , látni való, nem járja kétféle eredeti mutató névmástőt felvenni (to, te és o, e), melyekről már a legközelebbi szomszédja, a cseremisz, nem tud semmit. Ha e szerint nagyon valószínű, hogy ne mondjam bizonyos