Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

32 BUDENZ JÓZSEF. „az", és e, illetőleg ene}

a magyar „ez", (többesbesben

ede ezek , tede azok, éjin így , tejin úgy stb.) — Még kevésbbé értem, mit akar Fogarasi úr a mongol anu, inu alanymutatóval bizonyítani, mely szerinte világosan a fentebbi ene névmás változata (egy szóval sem bizonyítván, hogy a mongol nyelvben ilyen változások vannak) és a magyar névelőnek felelne meg. Az említett anu, inu szócskának ezen (talán magyaros ?) sajátságai csak F. úrnak merő ráfogásai, melyekre őt az ö mongol kútforrása, a Schmidt-féle grammatika eléadása legkevésbé föl nem jogosítja. Ennek 44. §-ában, a honnan F. úr példáit is vette, ugyanis még ezt is olvassuk : Auch substantivische Adjective, Zahlwörter und persönliche Pronomina, können, wenn sie das Subject bilden, diese Partikein (anu, inu) auf sich folgen lassen." Összevethetők még ugyanannak 174. és 192. §-ai is. Hasonlóképen csupa ráfogás az is, ha F. úr a mongol ene-t a magy. eme (emez), az anu, inut pedig eme, ama-val fordítja, csak hogy a mongol-magyar hasonlóság jobban kitűnjék. — Utoljára F. úr még a mongol á vocativusi particulához folyamodik, p. o. baksi minu át = tanítóm ót Mindenesetre F. úr erösebb képzelő tehetséggel bír, mint a milyennel más halandó dicsekedhetik; én legalább megvallom, nem bírom föl észszel, mi összefüggése van egy mongol vagy más nyelvű vocativusi ö7-nak a mutató névmással. Ilyen tehát a magyar a, e mutató szócskának szereplése a mongol nyelvben. De F. úr még tovább megyén, s fölfedezi, hogy a szanszkrit nyelvben Bopp F. glossariuma szerint „a stirps demonstrativa" és szintén Böhtlingk szanszkrit Szótárában „a Pronominalstamm der 1-ten und 3-ten Person." Itt van hát az a mutató névmás gyök, egy régi szent nyelvben. De minek a gyöke? Talán a magyar az, olyan-é stb? De hiszen ez F. úr tana szerint az indulatszói mutató a, és evvel csak nem akarja F. úr egy rangba állítani a szanszkr. a-t, mely oly categoricus névmás, nemcsak gyök, hanem tő (Pronominalstamm, thema, stirps), hogy genitivusa p. o. a-sja, épen úgy mint a ía-nak ta-sja, vagy akármely a-végü névszótőnek, p. o. purusa-nak puruSa-sja. Hiába kiált itt föl Fogarasi úr: „Boldog isten hol vannak ezektől legtöbb nyelvészeink ? Nekünk még azt is hibául rótták föl, hogy a N. Szótárban gyököket írunk stb." Higye meg F. úr, ha a Nagy Szótár t. írói csak úgy határozzák meg, s csak úgy írják a magyar gyököket, mint ama „legkitűnőbb szanszkrit szótárírók", senki sem róvja föl nekik hibául, senki sem ócsárolja