Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

AZ AZ, EZ MUTATÓ NÉVMÁSOKRÓL. 33 azért. De bocsánatot kérek, ha akár Böhtlingk és Roth „kitűnő szótárírók", akár Bopp Ferencz, Pott, Benfey stb. „kitűnő árja nyelvészek" a Nagy Szótár sok magyar gyökdeductióit olvashatnák, kivált azokat, melyek az árja nyelvek terére is kiterjednek, vagy amelyekkel a „tudva levő idegen szókat" a magyar nyelv „ősibirtokául" akarják meghódítani: bizony azt mondanák, ez nem a mi tudományunk szelleme és eljárása ! A ki jelesen arról akar magának fogalmat szerezni, hogy milyen az egyik „legkitűnőbb szanszkrit szótárírónak", Böhtlingknek, ebbeli eljárása egy altáji nyelvre alkalmazva, az forgassa egy kicsit annak jakut grammatikáját és szótárát, s meggyőződhetik, mily különbség van e között és a Nagy Szótár elvei és eljárása között. II. Miután így a magyar a, e mutató vagy indulatszócskának sem Önállóságát és primar-voltát, sem a török, mongol vagy szanszkrit nyelvben létezését el nem ismerhetjük, abból az az, ez s a többi mutató névmásalakokat sem származtathatjuk. De miből származnak hát ? Ha ezt a kérdést úgy értjük, hogy miből származik a categorice kifejlett egyszerű mutató névmástö, azt kell felelnünk, hogy az nem tudhatja már a mai nyelvtudomány, s kár is azon a fejét törni, míg annyi kérdés vár még megoldatlanul, melyekre inkább reménylhetjük, hogy meg fogunk felelhetni. Es ha tudományunk nem akar lába alól minden alapot veszíteni, mindenek előtt óvakodni kell neki a tudákosságtól, mely az alaptalan képzeletek szülő anyja. Ha tehát a török nyelvben egyszerű mutató névmástö hun v. mim, és on v. an, ha a mongolban ilyennek e és te mutatkozik, vagy a szanszkritban a és ta, mind ezekről a józan nyelvtudomány csak annyit mondhat, hogy azok mutató névmástök, és azt mondják is p. o. a szanszkrit s a megfelelő árja nyelvekbeli alakokról a kitűnő és legkitűnőbb szanszkrit szótárírók és árja nyelvészek, a kikre Fogarasi úr annyira szeret hivatkozni. A mit a nyelvtudomány e részben még bonczolást vihet véghez, az mind csak alaki, nem jelentésfejtegető, így p. o. a mongol ede (= ezek)-ből kitűnik az e mint mutató névmástö, ámde a singularisa ene (= ez) az e-n kivül még rae-vel van továbbképezve; alakilag bonczolható alak ez , a nélkül, hogy az e eredetibb jelentéséről többet tudnánk mondani, mint hogy ez közelre mutató névmástö; az ene épen csak névmás NTELVTUI). KÖZLEMÉNYEK, VI. 3