Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

AZ ÁZ, EZ MUTATÓ NÉVMÁSOKRÓL. 31 nyelmés, de üres és igazán mondva csak a nemtudás egyenes beval lását elkerülő szófejtegető eszköz. Fogarasi úr továbbá azt mondja, hogy a magyar a, e úgynevezett mutató szócska a törökben is szerepel, példákúl hozván fel ilyen rendesen parancsoló mondatokat : bak-a / gel-e / bak-szen-a / anín kulaj var-a / (olv. : — kolaj'i —.) Fő bizonyítéka tulajdonkép az, hogy neki tetszik ezeket a magyar a, e mutatószócskával fordítani, s e mellett nem veszi észre, hogy a török mondatokban semmiféle vonatkozás sincs demonstratív közelségre vagy távolságra, hogy ott az a7

e

encliticus interjectio , — s innen a hangzókülönbség, — melynek czélja és értéke csak a mondás nyomatékosítása vagy általában figyelemgerjesztés, olyan a milyen a magyar sza ezekben: lássad-sza, hozd-sza stb. vagy a no! szócska; nem veszi észre, hogy a magyar fordításokba is, épen csak a maga kedveltjei iránt való előszeretetből csúsztatta be az a, e mutatószócskát: mert azt hiszem ugyan, hogy magyarul van : oda néz a, ide jöjj e, de azt nem mondják hogy: ládd-a! jöjj-el'Ily lábon áll a mutató a, e-nek a törökben való szereplése; azaz hogy szerepel ugyan a törökben valami a, e, csakhogy nem olyan és nem az, a milyen és a mi a magyar a, e. Végre Fogarasi úr a mongol nyelvre is hivatkozik; de csalatkoznánk, ha azt várnók, hogy már ott a magyar a, e mutatószócskát kimutatja. Kihozza ugyanis több névmási alakokból, hogy egy ez jelentésű mongol névmásnak tiszta törzse ej (a mit neki el akarunk hinni, noha meg nem mutatja, miképen vannak az éjin így és ejimii [ejmu] szók képezve), vagy a gyöke e. A tény tehát az, hogy van egy e mongol mutató névmásgyök; de ebből elfogulatlan ember még nem látja azt is, hogy milyen természetű az a mongol e, jelesen még nem foghatja meg, hogy ez a magyar e ezekben : „itt van e" stb., azaz valami értelmetlen indulatszócska ; sőt jobban nézve a dolgot észre veszi, hogy az az e nem is gyök, melyből csak képeztetnék mutató névmás, hanem csakugyan már kész kifejlődött értelmes, a grammatikai kategóriának egész határozottságával bíró mutató névmástö , mert de raggal többes-számba tehető : ede = ezek, a mi képtelenség, ha az e csak mutató indulatszó. Elfogulatlan ember hamar észre venné azt is, hogy a mongolban nem is lehet olyan a, e szócska mint a magyarban, mert ott az r

az

és ez" jelentésű névmások nincsenek úgy hangzóminöségileg megkülönböztetve, mint a magyarban, levén ugyanis te , illetőleg tere, a magyar