Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Az „az ez” mutató névmásról. 29

AZ AZ, EZ MUTATÓ NÉVMÁSOKRÓL, TEKINTETTEL FOGARASI ÚR MONGOL „ILYENU

-ÉRV. (Olvastatott az 18G7. jan. 14-kén tartott akad. ülésen.) Nem régen Fogarasi úr húzomosb idő óta tett mongol tanulmányait jelentvén be (NyK. V, 280. stb. 11.), s azok fontosságát azon állítására fektetvén, hogy miután „a magyar, továbbá a türk vagy tatár és mongol népfajok a legalaposabb történelmi kútfők és kutatások szerint mindnyájan a legközelebbi testvérek, ezt most a nyelvbuvároknak nyelvészetileg is be kell bizonyítani" — a mely bebizonyítást (ha ugyan a történelmi kútfők tanúságtétele után még szükség van rá) ö nem csak lehetségesnek tart, hanem maga meg is igért, — egyúttal azon gyakorlati hasznot is meg akarta mutatni, melyet a magyar nyelvtudomány ezen szoros mongol-magyar rokonságból húzhat, melynél fogva a magyar nyelv még a maga szavainak helyes-írását illető kérdésekben is a mongol nyelv szabályozó tekintélyét segítségül hívhatja. Fölfedezte ugyanis Fogarasi úr, hogy a mongolban éjin (ejn) a. m. ily módon, így, ígyen, és ejimü (ejmu) a. m. ilyen; tehát a mongolban mindig csak egy jf-vel vannak az illető szók, s ezért a magyar ilyen is igazán csak egyszerű ly-ve\ tartozik lenni. Eddigelé F. úr csak az ilyen-né\ állapodott meg, hanem következetességéről föltehető, hogy majd egyebeket is, p. o. a bennetek, bennünket szókat is beperli, hogy ezek is, mint a mongol ben accutativusi rag, csak n~ nel írassanak. így, ha következetességében sikeresen halad, majd az egész magy. nyelvet annyira megmongolosítja, hogy a finnezök többé semmi finn rokonságot nem bírnak rajta fölfedezni. Addig is legyen szabad Fogarasi úrnak, említett mongol beköszöntéséhez csatolt némely további elmélkedéseit és tantételeit kissé fontolóra vennem, s mennyire alapos voltukat elfogulatlanul vizsgálgatnom.