Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Szótaglalások és valami a magyar szóképzés iskolai tanításáról. 16

28 BUDENZ JÓZSEF. teljesség fogalma, melyet a legény szóhoz kötünk. Ne elméskedjünk, hanem valljuk be egyenesen, hogy nem tudjuk, miért teszen a legény szó juvenis-t. Azt azonban tehetjük, hogy a legény szónak a magyarban xnár nem élö alapszavát mutassuk ki, s így egyik képzőjét is biztossággal elválaszszuk. Ugyanis a finnben megvan az ylkci szó, mely különösen „vőlegényt" jelent, tebát olyasmit, a mire a magyar nyelv is kizárólagosan a legény szót használja, mely egyszersmind a házas-emberhez való ellentétet is foglal magában (v.ö. agg legény). A finn ylkci-nek megfelelő része a legény szónak pedig lege, mely alak az ylka-töl csak könnyű hangtranspositio által különbözik. A legény ezen kivül még a fenn tárgyalt ny kicsinyítő képzőt vette föl; úgy a mint a mordvinban a hasonjelentésü éorana, óorine a megfelelő na, ne képzővel alakult. Legény tehát, a mennyire biztosan lehet taglalni; lege-\-ny = finn ylkd-\-ná. Edény (vas). — A megfelelő cseremisz ate szerint = ede-\-ny. A kicsinyítés épen úgy ment végbe, mint a mordvin kadgena-ben (1. NyK. V. 119.) a kddgd (edóny)-hez képest. Az ny képzőt mint eredetileg kicsinyítöt még több más magyar névszókban is gyaníthatni, melyeken ilyen értelem-módosítás eleinte nagyon alkalmasan történhetett, p. o. ezekben: leány (a legénynek amúgyis párosa), szegény (sajnálkozó szó), hitvány, keskeny, szerény, vékony, ösvény (cseremiszül izi koma azaz : kis út); de ez eddig csak gyanítás lehet, míg az illető alapszókat, mint valóban „elavultakat" s nem csak elvontakat ki nem mutathatjuk. Azt sem nyomozom most, hogy az eleven, szökevény, jövevény féle n, ny végű szókat lehet-e a tárgyalt ny =» mord. na képzővel s a finn va, vd féléknek megfelelő régi participialis alakokkal, mint alapszókkal, magyarázni. Ha ily úton, valóban létezett alapszók kimutatásával, a homályos képzésű szók megfejtésére törekszünk, nem fogunk ugyan oly könnyű szerrel e munkának végérc járhatni, mint ha tetszés szerint aszókat darabokra vagdaljuk, s rá dictáljuk, hogy ez legyen gyök, ez meg ilyen vagy olyan képző, kisarjadzás vagy toldalék: de a kevesebb, a mit tudni fogunk, képzelődéstöl mentt, biztos tudás lesz. BUDENZ JÓZSEF.