Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Szótaglalások és valami a magyar szóképzés iskolai tanításáról. 16

SZÓ-TAGLALÁSOK. 27 kedvességet akart kifejezni. A finn ember , p. o. így szólítja meg feleségét: akkaseni n

akkácskám

u

(asszonyom). Nőstény. Kétség nélkül a nö szótól származik, melynek megfelelőjét (neu) p. o. a vogul nyelv is a „nőstény" állat megjelelésére használja (p. o. neu pol'te n. fajd, neu amp n. eb, szuka). De a képzésről még nem tudunk számot adni De azt hiszem nem tévedek, ha szintén kicsinyítő képzőket keresek benne, v.ö. a latin femélla (= feminula) és német weibchen. A nöstény-beli nöste-t egybeállítom a finn neitse szóval, mely fiatal (kis) nőt = leányt jelent, s nyilván szintén egy nó'-t jelentő szóból származik, mely maga ily rövid alakban a finnben nincs meg (használtatik naise), s ugyancsak a magyar nö, mordvin m-nek felelne meg. A nőstény tehát így taglalódik: nö-ste-\~ny (— neitse-J-ná). Arra nézve, hogy a magyar szóban st (azaz sí) áll a finn szóbeli ís-nek ellenében, figyelmeztetek, hogy már a finn nyelv körén belül ts egynek mutatkozik Af-vel, még pedig ez utóbbi a rokon nyelvek szerint eredetibbnek, v.ö. otso és ohto medve, mordv. ofta, épen úgy mint mordv. kafta kettő «= finn kahte> így a finn metsa (erdö)-nek dialecticus páralakja menta, az itse (maga)-nak ihte stb. Már pedig a finn 7ií-nek ellenében találjuk a magy. st (st)-t ebben: = estve est, finn ehto. A finn ht-nek, épen úgy mint a magyarban , megfelel sí a cseremiszben is, p. o. cser. moste-(tudni, bírni, érteni) = f. mahta-, cs. vastar kora jávor ==• f. vahtera v. vahteri, cs. toUa- (magában bízni, merni) = f. tohti, cs. vastalde cserélni = f. vaihta-, A cseremisz sí pedig ugyancsak egy fokon áll a magyar sí (st)-vel, a mint az ostor szó = cser. vostor, vaster (virga) mutatja. Ennyi a magyar nöstény-beli ste képzőnek hangviszonyairól a finn neitse-beli tse-hez. Hozzá teszem, hogy mint külön képző a magyar síe-(síej-hez analóg stö találtatik a cseremisz üMö (öv) szóbán, ezt akár a magy. öv mellé akár a finn vyö mellé tartva. Legény, Ezt a szót se lehet, a magyar nyelv terén, semmiképen elemezni vagy taglalni, ha csak a M. Ny. Szótárával nem akarjuk a leng igét benne fölfedezni, s a legény-t a mozgékony élénkségről leng-ény-nék magyarázni; a M. Ny. Szót. hozzá teszi, hogy ez a leng v. leg legközelebb rokon a ledér szónak led gyökével, mintha volna ledény, azaz: erejének önérzetében ledérkedö, csapongó. No azt hiszem megköszöni a magyar legény nevének ezen dicső voltát ; azt sem tudom, hogyan kerül ki a lengés-höl a bátorság és erő-