Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Szótaglalások és valami a magyar szóképzés iskolai tanításáról. 16

26 BÜDENZ JÓZSEF. gyöke igaz világos, hogy al, de a közvetítő olacs, alacsó merő felvételen alapúínak. Ha annak, a mi a vég ny v. n előtt van, történeti alapját keressük, ezt már nem a magyarban, de igen is a finnben találjuk, a hol alhaise jelent „alacsonyu

-t, és ennek megfelel a magyar alacso-, mely még csak a kicsinyítő ny-vel van megtoldva az alacsony-b&n. A kicsinyítés nagyon illő a szó értelméhez. Az alacsony-nak alapszavát, ctlctcso-t, a finn alhaise ellenébe tartván , megint a finn nyelv annak további elemzésére is segít. Ugyanis alhaise a közönséges ise melléknévképző által (== magy. s), az alhaból ered, mely substantive van véve = alant való tér, mert viszonyragokkal helyadverbiumokat képez : alhaalla alant, alhaalle lefelé, alhaalta alulról. E szerint az egész alacsony szónak helyes taglalása : ala-cso-\-ny. Asszony — a H. Beszéd szerint: ahszin v. akszin (ahszony} akszony). „E szónak eredetét megfejteni, még eddig nem sikerült az elemzőknek" — mondja a M. Ny. Szótára, 8 maga részéről azt ágzó, ágazőnak fejtegeti, a nemzedéki szaporításra nézve, melynek egy-egy faját sarját ág-nak mondjuk. Ezen szófejtés látnivalólag úgy szóalaki mint szóértelmi akadályokba ütközik: mert hogy ágazó~\-ny-h(A asszony lehetne, több mint valószínűtlen; aztán az aszszony szónak semmi köze nincs a nemzedéki szaporításhoz, mert nem a szülő nőt jelenti, hanem csupa tisztelő czímszó, melynek a genealogicus nomenclaturában semmi helye nincsen. — Más alap az asszony szó számára már régen ki van mutatva a finn akka-han, mely „asszony"-nyal jelentésileg eléggé jól egyező. (V.ö. mordvin aka néne; cseremiszül is akaj néne, a mi a tatár-csuvassal is közös. Kétség nélkül az öregebb-ség alapérteleme e szónak, á mire nézve a senior-nak fejlődését a román nyelvekben vethetni egybe). Ezzel állította egybe Hunfalvy P. az 1853-ki Értesítőben, kiindulva a régi achscin alakból. De csak félig helyes az, a mit ott tovább mond, hogy szin, szony képző azonos a csőn képzővel (alacsony-ban), s még nem tudjuk azt is, micsoda és mire való hát az a szony képző ? — A fentebbiek alapján most így elemzem az egész asszony (ahszony) szót. Az ny, n eredeti kicsinyítő képző elhagyása után megmaradó ahszo-(ahszi-) tökéletesen visszatükröződik a finn akkase-b&n, ez pedig az akka-nak diminutivuma. Az egész szó tehát így taglalódik: ah-szo-\-ny (ah-szi-\-n) = akka-se-\-na. A kicsinyített alak az aszszony-ban mint megszólító szóban, kétségtelenül eredetileg csak