Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Szótaglalások és valami a magyar szóképzés iskolai tanításáról. 16

SZÓ-TAGLALÁSOK. 2o mutatkoznék. De vájjon nem lehet-e e bajon az által segíteni, hogy az ismeretlen alapszó helyébe valami úgynevezett „elavult törzset" vagy „elvont gyöket" teszünk, s ehhez ragasztván a képzőt, a szófejtést kísértjük meg? „Elavult" törzset készséggel elfogadunk, föltéve hogy az „elavult" szó a maga igazi értelmében használtassák, oly szóról, mely történeti bizonyítékok (nyelvemlékek) szerint valamikor a nyelvben valóban élt, s most már a használatból kiveszett; de nem fogadhatjuk el a csak „felvételesen" vagy „hypothetice elavult" törzset, mely nem más mint puszta abstractio, s melyet helyesen „elvont törzsnek" kell nevezni. Ilyennek, valamint az „elvont gyöknek" mindig csak subjectiv értéke van, s nem olynemü, hogy „objectiv biztosság" szerint a szófejtés alapját tehetné. Ilyen elvont törzsek és gyökök nem pótolják a szótaglalónak a létező vagy létezettnek bizonyítható alapszókat. Szükségesnek látom ezen óvástételt, mert a M.ny.Szótára épen ilyenekkel eszközli sok szóelemzéseit, merő subjectiv abstractiókat nyelvtörténeti adatok gyanánt használván. Mert különben nem tudom, hogyan lehet ilyen szótaglalásokról számot adni, a milyenek a következők : harang = haran-og, koporsó = kop-or-s-ó („igenév az elavult kőporos vagy inkább koporoz igéből"), kebel = keb-el („keb elvont gyöke kebel-nek11

) kantár = kam-t-ár stb. Nem volna nehéz azt is megmutatni, mily bizonytalan alapú soksor ily elvont gyök, p. o. ha azt mondjuk, hogy nkamat-nak

gyöke kam}

s jelent tőképénzért kikötött kárpótlást,"hogy tudjuk meg azt, hogy épen kom és nem ka a gyök s az m még a képzőhöz tartozik ? s hogy tudjuk meg azt, hogy ez a gyök „a tökepénzórt kikötött kárpótlást" jelent, azaz tulajdonképen ugyanazt, a mit maga a kamat szó, úgy hogy a képző semmi változást nem tett a gyök jelentésén ? (Mellékesleg mondva, kamat a déli-szláv révén átjutott görög szó: xdí{A,azog, új-gör. = foenus, melynek görög gyöke ugyan kam, de a mint tudjuk, korántsem jelentett magában kamatot). Vagy miért a csúnya-nak elvont gyöke csúny v. csún és nem szintannyi joggal csú is, a mi, ha úgy tetszik a csúf-bó\ is kiválik ? Ezt csak merő subjectiv tetszés döntheti el, s mielőtt ehhez folyamodnánk, azt hiszem, jobb az egész elemzést is abban hagyni. Aeonban van egy mód, melyen az elvont törzset is, történeti értelemben vett „elavulttá" lehet emelni, vagyis más szóval, úgy vonhatni el az alapszót, hogy az valóban létezettnek bebizonyuljon. Ezt a módot nyújtják nekünk sok esetben a rokon nyelvek, midőn