Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Némely újabb nyelvtudományi jelenség. 1

14 HÜNPALVY PAL. A „Zeitschrift fiir Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft" IV. köt II. füzetében Steinthal Miklosich érteközését: Die Verba impersonalia im Slavischen", Bécs, 1865. megismertetvén, alkalmat talál neminek elmondására, a mit érdemes megjegyeznünk. „Ezen jeles érteközés, úgymond Steinthal, többet ád mintsem igér. Mert nemcsak rendkívüli tudóssággal felhasználja az indogermán nyelveket a szláv syntaxis földerítésére, hanem az úgynevezett személytelen igék (verba impersonalia) fogalmát is alaposan megvitatja, minden korbeli grammatikusok s az ujabb kor bölcsészeinek nézeteit azon igékre nézve felhozván és élesen megbírálván." Heyse a személytelen igét alanytalannak nevezi, s Miklosich követi abban. Megengedve is azt, hogy itt valóban olyan Ítéletekről vagy mondatokról vagy igékről volna szó, a melyekben nincsen alany : Steinthal mégis ok és következés nélkülinek tartja a régi nevezet elhagyását. A dologra nézve tökéletesen egy az alany és a személy; csak arra nézve van külömbség, hogy a személy grammatikai, az alany logikai elnevezés. A személytelen alanytalan is, s az alanytalan személytelen. Sőt most már az alany is grammatikai elnevezés ; a személynek szótani, az alanynak mondattani jelentése van. Ebben : pudet me, ott van a személyi rag t, de nincsen alany. Steinthal azt állította volt, hogy nincs alanytalan és személytelen ige, mert igét alany és személy nélkül gondolni sem lehet. Az ellen Miklosich azt mondja : A nyelvtudomány történetei egynél több esetet mutatnak fel, hogy valamit nem is gondolhatónak véltünk, míg tények nem kényszerítettek rá, hogy mégis gondoljuk. Abból, úgymond Miklosich, hogy a verbum finitum okvetlenül valamely személyben áll, nem foly még az alany létének szüksége; addig tehát lehet azon állításhoz ragaszkodni, hogy vannak alanytalan mondatok, míg azokban az alanyt fel nem mutatják. Steinthal helyesebbnek tartja így okoskodni: Minthogy a személyi rag okvetetlenül az alany létére mutat, tehát nem engedhető meg azon állítás, hogy alanytalan mondatok vannak, sőt azoknak alanyait föl kell keresni. Elfogadhat-e alanytalan Ítéleteket a logikus? Míg fenn áll emez értelmezés:, Az Ítélet két fogalomnak egybekapcsolása, melynek egyike az alanynak, másika a mondománynak alakjába öltözött', — addig alanytalan ítéletről nem lehet szó. De Herbart szerint vannak fogalmak, melyek magokban is állanak; ezek határozatlan vagy független mondományok,