Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Némely újabb nyelvtudományi jelenség. 1

NÉMELY NYELVT. JELENSÉG. 15 melyek a személytelen igék alakjában tűnnek elő, p. o. „es donnert" men^rdörög, a mi annyit teszen , hogy mennydörgés van. A személytelen ige tehát nem fejez ki alanytalan ítéletet, hanem egy magában állított fogalmat, mely alany gyanánt van, s melynek mondománya épen a logikai állítás, p. o. fagy, annyit teszen: fagyás van. így áll a dolog logikailag, de grammatikailag megfordítva áll. Logikailag a személytelen alany, de grammatikailag az mondomány; mert ez : fagy ige, az ige pedig okvetlenül mondomány, mely alanyra mutat. Azt mondjuk-e már: ámbár a személytelen ige alanyra mutat, a nyelv felfogása szerint ott még sincs alany ? vagy inkább keressünk-e alanyt, mivel az ige arra utasít ? Steinthal azt tartotta volt, hogy előbb volt ez: Jupiter pluit, azután lett a pluit személytelen igévé; más szóval, Steinthal azt gondolta volt, hogy a mostani személytelen igéknek mythicus alanyaik voltak. Most előbbvalónak hiszi a személytelenséget, „das impersonale ist durchaus ursprünglich." A személytelen olyan cselekvést jelöl, melynek alanya titkosnak vagy ismeretlennek tartatik; a nyelv ilyen esetekben is kénytelen alanyt hozzátenni a cselekvőhöz, de olyat teszen hozzá, a melyet kimondani vagy nem lehet, vagy nem kell; p. o. ha azt mondjuk: fagy, villámlik stb. elmésen játszik a nyelv a személytelen igével, mert oly alanyra utasít, a melyet fel nem bír, vagy fel nem akar mutatni. S kiterjeszti az elmés játékot olyan körülményekre, tapasztalásokra is, melyeket nem akar személyesíteni, mikor például németül mondják: es hungert mich, vagy finnül: minua isottaa. — Végre Miklosich érteközésének fő érdeme abban áll, úgymond Steinthal, hogy szerinte nem az igéket kell személyesekre és személytelenekre osztani, mert legtöbb vagy minden ige személyesül és személytelenül állhat a mondatban; hanem hogy a mondatok teszik ki amakülömbséget. így az átható és benható közti külömbség is nem az igéket, hanem azoknak szereplését illeti a mondatokban. HUNFALVY PÁL.