Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Hunfalvy Pál: Némely újabb nyelvtudományi jelenség. 1

NÉMELY NYELVT, JELENSÉG. 11 „Ha nem csalódom, ezen codex is, valamint a Jerney által igaznak árult I. András király korabeli két magyar imádság, melyek kézzel fogható koholmányok, a koholási készségéről és ügyességéről ismeretes Literati Nemes Sámuel kezéből került." — így a turóczi fakönyv is csak a Bél Mátyás alphabetje után ügyesen szerkesztett, de a valódi régi hun-székely írás sajátságaival ismerős szem által könynyen fölismerhető koholmány." A harmadik közleményben egybeállítja a szerző az ezen kérdéssel két század ólta foglalkozó tudósok véleményeit és ítéleteit, hogy, úgymond, „kitüntethessem, kik jártak elődeink és kortársaink közöl ezen mind eddig teljesen tisztába nem hozott kérdés vitatása közben az igazság, s kik a tévedés útján. Amazok érdemeit kellőleg kiemelni és méltányolni, emezek balvéleményeit és botlásait kimutatni és megróni múlhatatlannak tartottam, hogy a tudományos közönség ezen annyit vitatott kérdés múlt és jelen állásáról ítélhessen, s az a fölött folyt, de máig el nem döntött vitát valahára befejezettnek tekinthesse." Egymásután megbírálja tehát Tröster János (1666.), Otrokócsi Fóris Ferencz (1693.), Bél Mátyás, „a húu-székely írás ügyéről keletkezett irodalom alapítója (1718.) Schwarz Godofréd (1740.), Desericius, Pray György, Bod Péter, Cornides, stb. stb. Révai Miklós, Horvát István, Toldy Ferencz állításait, véleményeit, mulasztásait. Itt felötte sok tanuságost hordott össze a szerző; kimutatott mindent a mit lehet. Hogy a kimutatást megrovással is tetézte , az talán szükségtelen vala. A kötelesség-mulasztás érdemel megrovást, nem a vélemény külömbsége. Ha, miután némi figyelemmel, de annál több gyönyörrel, végig olvastuk Szabó Károly munkáját a régi hun-székely Írásról, azt kérdezzük: mi tulajdonképen e kérdés állása ? azt kell magunknak felelni, hogy a derék szerző e czímmel: „4 régi hun-székely irásrólu ferde állásba hozta a kérdést. Sokkal helyesebben jár el, ha megtartja az „ős székely betűk" nevezetét, a melyei 1864-ben az enlakai egyház feliratát hozá a közönség elő. Én legalább azt vélem, hogy az, miről annyian két száz év ólta vitáznak, -három kérdésre oszlik: 1) Volt-e a székelyek közt sajátságos írás ? 2) Milyen az az írás ? 3) Hol vette magát ? Az első kérdésre nagyon helyesen megfelelt Szabó Károly. A székelyek közt csakugyan volt sajátságos irás. A második kérdésre, hogy milyen az az írás ? fájdalom, csak