Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

8 BUDENZ JÓZSEF. 96. fejtegettem röviden, épen Br. úr Nyelvt. Ert. Hí. 65.1. eléadott nézeteire vonatkozván. Itt még csak azt az errort akarom kiemelni, melyből Br. úrnak e részbeli tévedése foly. A végbenuenéses*) (perfectiós) igék, hogy e rövidebb terminust használjam, az egyszerű igékhez képest oly meghatározást mutatnak elénk, mely az ige által kifejezett cselekvés bizonyos véges folyamát képzelteti velünk, a melyet különösen a transitiv igék mellett kitett objectum határoz meg, t. i. a melynek egészén terjed el az igében kifejezett cselekvés. A végbemenéses igék teljes fogalmához tartozik tehát a véges cselekvés végpontjának képzelete is, de nem kevésbé van benne foglalva magának a cselekvés folyamatjának képzelete is. Igénytelen nézetem szerint (— Br. úrnak engedelmével legyen mondva, mert szerinte kiirthatlan német nyelvérzéken miatt ilyesmihez hozzá sem sejthetek) a magyar végbemenéses igék közül a meg-esek képzeletünkben a cselekvés végére fektetnek több súlyt, az eZ-csek elellenben a cselekvés folyamatjára, a cselekvés mintegy vége vagy czélja felé sietönek képzeltetvén. Mindenesetre pedig igen természetes dolog, hogy a nyelv a legtöbb esetben a cselekvés végpontjára fekteti a fősúlyt, s könnyen megérthető, hogy ez az eset általában akkor van, mikor a cselekvés múlt időbe helyeztetik, mikor tehát a cselekvés végpontja szükségképen élénkebben idéztetik föl képzeletünkben (p.o. megírtam a levelet = elmúlt a levél megírása, azaz elejétől végig való írása = bevégeztem az írást). Innen van, hogy a végbemenéses igék múltja rendesen teljes múlt, a mint Br. úr nevezi. Hasonlóképen a végbemenéses igék praesensc, mikor t. i. a cselekvés végpontjának kiemelésével értetnek, nem lehet soha sem tettleges jelen, hanem olyas valamit képzeltet velünk túlnyt)mó súlylyal, a mi szorosan véve a jövőbe esik. Ebben is tökéletesen *) Jelen értekezés fölolvasásakor, Ballagi úrnak a „végbemenéses" műszó nem tetszett volt; ö a „végbemeneteli"-t ajánlá. De mégis a végbemenéses-t tartom meg, mert véleményem szerint szabatosabban kifejezi azt, a mit ki akartam fejezni. Ugyanis „végbemeneteli igék"-en oly igéket érthetnénk , melyek mint igék a végbemenőit fejezik ki, azaz „vógbemenni" és hason értelmű (synonym) igéket; de itt olyan igékről van szó, melyek gyökérteményóhez az illető' csolekvóny végbemenésónek érteménye is hozzá van csatolva, egy szóval : oly igék, melyek végbemenéssel járnak, mintegy avval bírnak. A végbemenéses szó e fogalmat kifejezheti ad normám : kérdéses = a mi kérdéssel jár, kérdés alatt van , a mihez kérdés van csatolva.