Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

A MAGYAR ÍGÉRŐTÖKRŐL. 9 igaza van Br. úrnak. De abban szerintem már nincs igaza, ha azt tartja, hogy a végbemenés kifejezése nélkül nem lehetne igazi teljes múlt, s tettleges jövő, azaz hogy ilyen nem lehetne egyszerű igétől is. Mert a végbemenés kifejezése oly accidens, melyet a nyelv az igeérteményhez köt, de mely az időtől magától független, a miért is a semmi-időben , az úgynevezett határtalan jelenben is (melyhez az infinitivust, a nomen actoris és actionist is hozzá kell számítanunk) inhaereálhat az ige fogalmán, a mint Br. úr maga is megengedi (1. a 68. 1.). Továbbá szerintem Br. úrnak nincs igaza, ha azt tartja, hogy végbemenéses igének tettleges jelene merő képtelenség. Br. úr a (65. lapon) így okoskodik: „A mi tettleg folyamatban van, nem lehet egyszersmind be is végezve." Az tökéletesen igaz; de az is igaz, hogy lehet valami tettleg folyamatban, a minek egyszersmind bizonyos vége vagy czélpontja van kilátásba helyezve; ez fejezi ki a végbemenéses igének tettleges praesense. Br. úr nyilván a cselekvés végbemenését annak elmúlásával zavarja össze; így azután mondhatja, hogy tettleges jelen idő és múlt idő egyszerre nem lehet. De a mint fentebb mondám, a végbemenéses ige érteményében nem csak a cselekvés végpontja foglaltatik, hanem addig való egész folyamatja is ; mikor tehát ilyen ige tettleges praesensét használjuk, nagyobb súlyt fektetünk magára a folyamatra. így a végbemenéses ige tettleges praesensének in praxi is van értelme. A praesens historicum nak az a természete , hogy az elbeszéllést átváltoztatja leírássá ; a teljes múlt helyébe a leiró jelen lép. Leiró jelen pedig sehogy sem lehet egyéb , mint tettleges jelen , mert minden cselekvéseit folyamatban levőknek értjük. A praesens historicumban pedig akármelyik végbemenéses ige használható, ez tehát a végbemenéses igék tettleges praesensének legfőbb alkalmazása. De a szorosan vett jelen leírásában is eléfordúlhat végbemenéses igének tettleges praesense. Avagy nem az van-e ilyen mondatokban: „a mit mondtál, azt mind meghiszem már úgy is, ne szólj többet"; „úgy hálálja meg jótéteményeimet"; „ez a baj keseríti meg leginkább az életemet"; „azaz egy vigasztal meg, hogy..." „eltartja öreg szüléit keze munkájával" stb. Természetesen az ige érteménye ezekben más, mint az egyszerű igéé , mert amaz emehhez képest meg van határozva, vagyis, a mint Br. úr még a 4. pontban mondta, alsóbb fogalom körére korlátozva. így áll a magyar igekötök ügye, melyek Br. úr 5-dik pontja