Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

6 BUDENZ JÓZSEF. használja más jelentésben, mint az eredeti legszorosabb irányjelentésben, vagy egyéb egyenes etymologiai jelentésében,, — ami különben még távolról sem bizonyítja azt, hogy az árja pracfixek is, akármily nem eredeti értékeket váltanak is, nem oly nemű és kategóriájú szók, mint a magyar igekötők, melyek mint határzók az igét „körülményesítik vagy alsóbb fogalom körére korlátozzák." Különben a magyar nyelv nem ismeri el azt a merevedettséget, vagy értelmi fejlődésre való tehetetlenséget, a melyet Br. úr akar rá fogni; az említett tény nem áll úgy, a mint Br. úr állítja. Mert tagadhatatlanul vannak a magyarban oly igekötös igék, melyek több mint egy, s a mint látszik lényegesen különböző jelentéssel bírnak ; teszem az eláll más ebben „eláll ígéretétől", mint ebben „sokáig eláll" vagy ebben „elállják az útját"; ^megvet más ebben „az ágyat megvetni" mint ebben „a világ kincseit megvetni"; kihúz más ebben „fogat kihúzni" mint ebben : „időt kihúzni"; letesz: „letette a pipát" és „letett a követelésről"; kifog: „kifogni a tóból halakat, a pénzből a kamatot" és „kifog rajta" stb.; — itt tehát vagy az ige vagy a határozó szócska nem tartotta meg eredeti értelmét. 5) „Az igazi praefixumok (értsd: az árja igepracfixumok) a velők kapcsolt ige minden formáin, változatain, szóval egész hajtogatásán , sőt származékain és a vele szerkesztett szókon át clválhatatlanúl vele maradnak. Úgy, hogy egy csupasz és egy azon törzsökü praefixuraos ige, oly merőben különböző két szó, a milyen két idegen gyökü ige. Adhibto habeo-tól, decedo cedo-tó\ épen úgy különböznek használatukban s alkalmazásukban, mint habeo és cedo egymástól (!)." (Következik még néhány német példa : beweisen és weisen, verrathen és rathen, urtheilen és beurtheilen). „A mi reá fogott praefixumaink ellenben annyira nem határozzák meg a cselekvés mivoltát, hogy széltiben csak az idők megkülönböztetésére szolgálnak (p.o. kiszopja a tehenet = futurum, szopja — praesens; ette = folytonos múlt, megette — teljes múlt)." Ezekben fejezi ki Br. úr a magyar igekötők s az árja praefixumok közti 5-dik különbséget. Érne is valamint ez a különbség, ha nem állana tökéletes ellenmondásban avval, a mit Br. úr csak imént a 4. pontban adott elé, hogy t. i. a magyar igekötök (— a világért sem az árja igepraefixumok) módosítják az ige értelmét, még pedig úgy, mint más határzók is; azaz „körülményesítik, vagy alsóbb fogalom körére korlátozzák." Br.úr „az ige értelmén" csak nem érthet mást,