Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

A MAGYAR ICTEKÖTOKRŐL. 5 leszthetik, módosíthatják, ós ezt tették is s teszik is folyvást. De azt senki sem fogja hinni, hogy ezt oktalanul cselekszik vagy cselekedték, hanem azt, hogy okos észjárás vezérlése után indulva. Hogy mi ezt minden részben és esetben már nem bírjuk fölismerni, az nem a nyelvek baja, hanem a mi bajunk, mely azonban nem jogosít föl, hogy oktalanságot tegyünk föl a nyelvekről. E szerint Br. úr is bízvást elhiheti, hogy az árja praefixumok is, a mennyiben lényegesen több különböző jelentéseket nyertek, azokat csak egy eredeti jelentésből fejlesztették ki okos észjárások után, s hogy ezek a jelentések nem is annyira nekik különbözők, mint nekünk, kik azokat más nyelvvel, más korbeli fölfogással iparkodunk tolmácsolni. Különben itt sem adja Br. úr helyesen a tényállást, mert nem csak az árja nyelvekben, hanem a magyar nyelvben is vannak változó értelmű igekötők (teszem p.o. csak van különbség azon el között, mely elvinni-hen van, meg az elérik, elromlik, eZél-beli el között, bármennyire bírjuk is mindegyiket egy eredeti jelentésből megfejteni). — Hogy pedig az árja praefixumok, mint Br. úr mondja, jelentésöket az illető igéhez szabják vagy alkalmazzák, melyhez csatolva vannak , azt bizony jól teszik , s ez a műtét tán nem is kerül nekik nagy megerölködésbe, minthogy eleve azt kell hinnünk, hogy a nyelv, mint olyan rendszer, melyben okosság van, csak azt csatolja egymáshoz, a mi egymáshoz illik, a mi összefér egymással. Ugyanez okból a magyar nyelv sem mondja azt, hogy visszahat, vagy fölhal, eh. meghal, mert az igének jelentésével nem fér össze az ilyen meghatározás. 4) Az után, a mit az előbbi pontra mondtam, már rövidebben szólhatok Br. úr 4-dik pontjáról. Ebben t. i. azt mondja, hogy „a praefixes igék nemegyszer oly értelmet váltanak, melyet sem egyik sem másik alkotó részökböl, sőt kettejök kapcsolatából is gyanítni sem lehetne" (p.o. szkr. m vezet: pra-m szeret, gör. yiyvácxw ismerek : xaiayiyváaxcQ vádolok , lat. habeo: adhiheo , ném. bringen , umhringen stb.). Akármennyire nem gyaníthatja is Br. úr ilyen praefixes igék értelmének keletkezését, de az bizonyos, hogy az illető nyelvek , mikor azokat a praefixes igéket alkották, tudták mit miért kapcsoltak Össze. „A magyarban mind az ige mind a határzó szócska, változatlanul megtartják eredeti értelmüket." Ha ezen állítás tökéletesen igaz volna is, a ténynek magyarázatját abban lelhetjük, hogy a magyar nyelv igckötöit, a meg és el-t kivéve, alig is