Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

4 BUDENZ JÓZSEF. állanak, akkor t. i. mikor nem igepraefixumok , praepositiók. Azt nem tekintve, hogy nem is igaz, hogy minden árja praefixum egyszersmind praepositio szerepét viselhetné nevek előtt (p.o. soha sem praepositio a latin re-;

dis-, amb-,

a német zer, ent, ge, zurück stb., szanszkr. ni, pra, vi stb.), s hogy másrészt az sem igaz, hogy a magyar igekötők között nem volna viszonyrag-szerepet viselhető is, (p.o. be, elé, közé, neki, lásd Brassai úr saját megtoldott lajstromát, Nyelvi Ért. III. 353.), — mindenesetre furcsának tetszik, hogy Br. úr, midőn az igepraefixumok s igekötők, mint ilyeneknek minemüségét, belső lényegét, szerepét akarja meghatározni, illetőleg megkülönböztetni , avval törődik, hogy mily szerepet viselnek ezek a szók, mikor nem igepraefixumok! De hagyján, tekintsük meg a praefixumokat ezen nem-igehatározó szerepükben is, megengedve, hogy valamennyi, kivétel nélkül, praepositio is lehessen. A praepositio név csak grammatikai terminus, s nem hihetem, hogy Br. úr az illető szócskák új czímét olyannak tekintse, mely azoknak belső mivoltáról is határozna. Vájjon mi következik abból, hogy a contra, ab, in, TIBQÍ, Karú, upa,prati, stb. szók, az árja nyelvekben, mint praepositiók csak casus obliquus alakjával való nevek előtt állanak? Nemde az , hogy ezek magokra csak olyan praepositiók, a milyen postpositiók a magyar által, túl, melyek w-ragos név után állanak (a hídon által, a határon túl), azaz valóságos adverbiumok ? Tehát praepositiói szereplésük sem alapítja meg a praefixumoknak a magyar igehatárzói meg, el, föl stbitől való különböző mivoltát, és hogy a kérdés érdemleges részéhez térjünk vissza, nem hiszem, hogy Br. úr, akárhogy megfeszíti is képzelő tehetségét, az árja praefixumokban, akkor és ott a mikor és a hol igepraefixumok, mást bírna fölfödözni, mint valóságos igehatározókat. 3) „Apraefixumok, mintilyek, mondja továbbá Br. úr, ingatag, határozatlan értelműek, s jelentésöket igen gyakran szabják vagy alkalmazzák az igetörzsökhez, melyhez csatolva vannak (p.'o. verkennen, vertheilen, entsprechen, entbinden • exeo, excipio). Meg el, fel, le stb. mindnyájan állandó, biztos, határozott értelműek." Evvel hogy „ingatag értelműek" az árja praefixumok, Br. úr csak nem akar mást mondani, a mint fölhozott példái is bizonyítják, mint azt, hogy egyes praefixumoknak több és egymástól különböző jelentéséi vagy értékei vannak. Ezen mit sem fog fönakadni, a ki nem feledi, hogy a nyelvek a szóknak eredeti jelentését átvitelesen tovább fej-