Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Ribáry Ferencz: A Baszk nyelv ismertetése. - 37

48 RIBÁRY FERENCZ. hol tartja meg a b hangját, mert ez is történik, s hol lágyul ü-re, az írásban megtartottam mindenütt. A szöveg c^-ját £-vel jelöltem, mely a spanyol eh hangnak legjobban megfelel; így tehát a szöveg betűi írásmódunk szerint következőleg adatnak : c (a, o, u előtt) = k qu 0, i „ ) — k c vagy g — s tz mindenütt = c eh „ — ő y és i két önhangzó közt = j z megtartva mindenütt = z x ritkán fordul elé = ks a lágy 11 vagy ly = i n n » n n

V

= n

Hehezettel bírnak k, p, t, l, n}

r,

mintegy 7«-val, és ezt meg is tartom, mint ikhara remegve, athe ajtó, elhe beszéd stb.; l és n pedig ly és w^-re is lágyíttatnak, mint siMtu hinni, ubüdu folyni. §.5. Névragozás. A névszókhoz tágas értelemben tartozván a dolognév, tulajdonságnév, számnév, névmás és igenév, mindenezeknek ragozása, csak a névmásnál némi csekélyebb kivétellel, a baszk nyelven egy öntetü lévén, majdnem egy mintára vihető vissza. De mielőtt ezt jeleinők ki, a hangsúlyról kell egy észrevételt előrebocsátani. A baszk nyelv különbözöleg használja a hangsúlyt az egyes és többes számban. Az egyesben a végszótag hangsúlyos, még pedig annyira, hogy ha a határozott ragozásban a dolog-, tulajdonságvagy számnév végére jön a harmadik személyü mutató névmás, mely articulus gyanánt szerepel, ez kapja a hangsúlyt; ellenben a többes-számban mindig a tőszótagra tétetik, s ugyanez áll az igéknél is, például jaunáfjaunák az úrf

jaunarén

az uré, de jáunak, jáunen az urak, az uraké, dáu kazute ti tartjátok azt. Fentebb mondottuk, hogy a névszó ragjai a baszk nyelvben a harmadik személyü mutató névmáshoz járulnak, és pedig úgy, hogy az alapszót és ragot mindig teljesen meg lehet különböztetni. A baszk nyelvben nincs kétféle névragozás, mint például a mordvinban, hanem csak határozott névelőül (articulus) vagy helyesebben mondva névutóúl szolgál a harmadik személyi mutató ') Mahn id. m. XIII. 1. Előszó.