Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

A MAGYAR IGEKÖTŐKRŐL. 3 tök különlétezése vagy önállósága az árja igepraefixumok ellenében, a melyet itt Br. úr állít, csak látszólagos. Mert a fölhozott példákban a meg-, el-nek csak annyiban van értelme, a mennyiben a közvetlenül megelőző kérdésekből hozzá pótoltatik „ettem11

(megettem), „hoztam" (elhoztam). Tehát csak ellipsisnek köszönik azt a vélt önállóságot, s egészen más kérdés az, hogy a magyarban mennyire és mire terjed az ellipsis, meg az árja nyelvekben mennyire és mire. Magokra az igekötökre nézve, illetőleg lényegük, minőségükre nézve pedig az tökéletesen indifferens kérdés. Az 1. pont alatt Br. úr még azt is mondja, hogy apraefixumok nem csak értelmileg, hanem hangzatilag is a hol alkalom van rá összeolvadvák (p»o. affero =adfero, aufert = abfert, s a jegyzetben még több példát hoz föl a szanszkritból és görögből); s hogy a görögben az imígy szerkesztett ige csak egy accentust, kap. Erre viszont csak azt kérdem : mióta határoz a nyelv phonetikai hajlama s sajátsága a szók belső értelmi minőségéről ? Vagy azért, hogy a magyar nem mondja ezt visszadja e h. vissza-adja, ez utóbbi nem egységes szó-e, egy accentussal, mint akármely görög praefixumos ige ? Arról pedig úgy látszik egészen megfeledkezett Br. úr, hogy a szanszkritban és görögben a praefixum kivétel nélkül elválasztható az augmentum által, valamint a Homerusi és védai nyelvben még más szók által is *). De legalább arról megemlékezhetett volna Br. úr, hogy a német nyelv mily messze vetheti el az igétől praefixumainak nagy részét. Ebből már eléggé világos, hogy a praefixumok vélt elválaszthatatlansága, még ha állana is, meg a magyar igekötök elválaszthatósága, a két rendbeli szócskák értelmi minőségére nézve sehogy sem alapíthat különbséget. 2) A második nagy különbség ez : „A praefixumok, a hol magokra állanak , nem határozók , hanem praepositiók képében jelennek meg. A magyar kérdéses szavak ellenben viszonyrag szerepet soha sem viselnek, hanem mindig valódi határozók." Brassai úr azt mondja ezekben, hogy a praefixumok, akkor mikor magokban *) Benfoy, K. Sansk. Gr. §. 140. „In den Veden sind die Priinxo ;iber noch ganz unabhangig vom Verbum , blosse Adverbia ; wie sie getrennt durch andere Wőrter und hinter dem Verbum stehen können, BO können sir auch, wenn mehrere zum Verbum gehören, selbst wenn sie davor stehen , unzusammengesetzt und aecentuirt bleiben." 1*