Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

36 líUDENZ JÓZSEF. alább bizonyos, hogy az a-nak relatív mondat előtt való kitétele jelentési különbséget okoz;

épen úgy a mint a főnév előtti

a articulusnak kitétele vagy ki nem tétele. A kérdés csak az, mennyiben és mennyire tartott az articulus kifejlődése és használata egymással lépést az egyszerű főnevek előtt s a főneveket helyettesítő relatív mondatok előtt, melyek előtt csak valamivel későbben kezdték használni, mint a főnevek előtt. Elvégre tehát még egy szót arról, hogy az a-t a relatív névmással egybeírjuk-e vagy ne? A ki az értelmileg egymástól külön való szókat mind külön írja, mert értelmiLeg nem képeznek szóegységet, az a relatív névmás előtti a-t is, mint a relatív mondat articulusát, elválasztva fogja írni; mert különben is külön írja az egyszerű főnevek előtti articulust, s itt még az is jő tekintetbe, hogy az a nem is a közvetlenül utána álló relatív névmásnak, hanem az egész relatív mondatnak az articulusa. De a ki a beszédejtésben enclitice egymáshoz ragadó szókat egybe akarja írni, bár nem képeznek is belsőleg szóegységet, az egybe fogja írni az a-ki, a-mi-féléket is; a mire nézve csak azt kell megjegyezni, hogy nem az a-t írja a ki, mi-hez, hanem megfordítva a ki, mi-t az a-hoz, mert amaz a súlytalan encliticum; továbbá azt, hogy akkor az igazi ejtés elétüntetésére szükségessé válik a k, m kettöztetése : akki, ammi. Következetesség okáért akkor az ilyeneket is egybe kellene írni, milyenek : tedd-raeg, füssél, stb. — valamint az elválasztva íróknak külön kellene írniuk ezen csak encliticus egybeírás okát : nehogy, csakhogy, mindazonáltal stb. Látjuk ebből, hogy helyesírásunkban még nincs meg a tökéletes következetesség. BüDENZ JÓZSEF.