Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

VALAMI AZ A KI, A MI-RÖI.. 35 a-t névelőnek vévén, igen egyszerűen magyarázódik meg. Ugyanis a nem-valódi jelzői-mondat a fömondatból már ismeretes főnevet tartalmaz, melyről még valami új praedicatumot közöl, a mely, a relatív mondatnak névszói egységét tekintve, mint annak az ismert főnévnek közelebbi meghatározása lép föl. Az előbbiekből ismert főnevet pedig, melyről mint ugyanarról megint szó van, a magyar nyelv határozott névelővel adja elé, s innét a nem-valódi jelzői mondatban is az a ki}

a mi.

P.o. a jelen példában is a relatív mondat helyett ennek a tőmondatnak kellene állania : „a fiit rászánta magát"; mert a főmondatban már ez van: egy fia, és ugyanarról megint van szó. A mondat relatív alakot nyervén, így hangzik : „ki magát rászánta", a mi értelmileg a. m. „magát rászánt fiu", — úgy hogy a „fiull

-nak mint már ismeretes, meghatározott egyénnek kitüntetésére, eleibe kell rakni azurticulust; következőképen a relatív mondat eleibe is, s így természetesen eléáll ez : a ki rászánta magát = a magát rászánt fiu. — Hogy több ilyen példák bonczolgatásával ne untassam a t. osztályt, még csak arra figyelmeztetek, hogy a Vadrózsákban rendesen a mikor a nélkül fordul elé; de találjuk az a mikor-t is, midőn t. i. a mikor-os relatív mondatban megjelölt időpontnak más eseménynyel való azonossága van kiemelve; p.o. 403.1. „éppen akkor, a mikor ők az álmát látták vót" = éppen az (ő álomlátásuk kor)-on, vagy : éppen az ö álomlátásuknak a korában. Azt hiszem a relatív névmás, illetőleg az egész relatív mondat előtt álló a, jelentési értéke szerint, leghelyesebben az egyszerű főnevek előtti határozott articulus (a vagy az) hü hasonpárjának magyarázódik meg, s érdemes munka volna részletesen azon eseteket megvizsgálni és megállapítani, mikor kell a relatív mondat előtt, a mai magyar tiszta népnyelv szokása szerint, úgy a mint az egyszerű főnevek előtt, az a névelőt kitenni vagy ki nem tenni. Mert az legpül egy sas, a kinek a szájjából a láng hét ölnyére szakad" (= a sasnak a szájjából stb.) — 404. 1. „Én ma öltem meg egy tudós orvast, a ki kitalálta az orvasságot, a mivel stb." (= az [az orvos] kitalálta stb.) — 405. 1. „Ekkor reá talált az útitársára , a ki most gazdag vót, az Igasságra" (= az [az útitársa] pedig most gazdag volt), — 407. 1. „A vér a tüzet úgy kiótotta, hogy abból csak egy szeketlő szem maradt, a miből esmént tüzet csinálhatott" (= abból [a szemből] esmént stb.; egy parallel helyen is így van : élig maradt egy tüzes üszög,

de abból az őrző reggelre jó tüzet durrasztott). — 410. 1. „a Veress vitéz áll elé vőlegénnek, a kit ő Örökké úgy gyűlölt stb." (= azt [a V. vitézt] pedig ő örökké úgy gyűlölte) stb. 3*