Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

;J,4 BUDENZ JÓZSEF". ugyan nem, de érték és értelem szerint, egy egész mondat képében volt meg a főnév. A nyelv tehát ennek eleibe is rakta a névelőt, természetesen ugyanazt czélozván vele értetni és kifejezni, a mit a formaszerinti főnevek előtt. S ma már az ilyen névelő olyan rendessé vált, hogy bizonyos relativumok a nélkül csak alig használtatnak. A nyelvtörténeti fejlődést tekintve tehát nem is lehet szó az a-nak elmaradásáról, hanem csak odatételéröl, s előre föl lehet tenni, hogy leginkább az első időben, mikor a relativum előtt lábra kezdett kapni, még kiváltképen csak ott tétetett ki, a hol szüksége éreztetett ; meg hogy inkább még nem tétetett ki, sem hogy haszontalan volna. Tanulságos lesz, próba végett, egy XVI. századbeli könyv néhány lapjain végig tekinteni, s az a ki, a mi-féléket szemügyre venni. Kezemnél van Telegdi Miklós prédikáczióinak I. része. A 102. lapon olvassuk: n

Az ki

én utánam akar jöni, tagadja meg magát." Olyan névelő van itt, a milyen ebben volna : „az én követőim." Értéke pedig, hogy Brassai úr meghatározásával éljek (Nyelvtud. Ért. III. 220.) az, hogy „a főnévnek általános értelmet ad, s azt egész tartalmában, sőt illetőleg egész körében állítja élőnkbe." — „... az ki elvégezte, hogy ..., jól teszi." — 103. 1. „Mindenek az kik jól akarnak élni..., háborúságot szenvednek." — „... akkor kell jó cselekedetnek mondani az mit cselekszik (== a cselekményét)." Ezekben szintén mind azonfajú névelő van. — 104. 1. „.. . és azt, a mit szent Pál mond, hogy ..." (v.ö. két sorral alább : „mind az Christus mondása és mind a szent Pálé." — „... de úgyig&z, a mint ők mondották, nem lígy, a mint az szabad akaratnak tagadói értik (—az ö mondásuk-képen, az ö értésük-képen). — „... ha azon épségben megmaradt volna is, az kibe teremtetett volt (= a teremtetési épségben). Brassai úr szerint itt egyénítő articulust láthatunk. — 106. 1. „az ember azt választhatja magának, a mit akar, vagy jót vagy gonoszt" (= a maga akartát). — — De vegyünk elé egy mai korbeli nyelvszöveget is p.o. a Kriza-féle székely Vadrózsákat 395. 1. „Volt egy szegény asszonynak egy fia, a ki rászánta magát, hogy szolgálni menynyen." A relatív mondat itt, a mint fentebb láttuk, nem-valódi jelzői mondat, s tovább forgatván az idézett szöveget, az ilyenekben mindig az n-t találjuk a relativum előtt *). Ez pedig, az *) P. o. 396. 1. „Palkó most egy gyönyöríí tündöklő várat látott, a mijent soha még álmába sem látott vót" (= ilyen várat stb.) — 400 1. „s hát távúiról rer