Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)
Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19
32 BUDP:NZ JÓZSEF. a mennyit akarsz, annyit adok | a (te akaró quantum)-ot adom *). Már ezekből is látható, hogy milyen jó helye van a névelőnek relativ mondat előtt. De mielőtt a névelőnek relatív mondat előtti jogosultságát tovább fejtegetném, előbb két ellenvetésre kell felelnem. Első az, hogy a relativum előtti a hangsúlyos, holott a főnév előtti névelő nem az; s ezért nem is lehet névelő. — Valamely szónak hangsúlyos vagy nem-hangsúlyos volta a mondatban, főleg attól is függ, a mi előtte van vagy utána következik. Igen tanúságos példa lehet erre nézve a csak szó: hangsúlytalan p.o. ezekben: csak ő tudja; csak azt akarom, hogy..; csak nem mégy el; ugyancsak, hár-csak ; hangsúlyos ellenben ezekben: csak-hogy, csak-ugy&n; azaz : hangsúlyos szó előtt, melyre vonatkozik, hangsúlytalan, szintén olyan után, melyre enclitice támaszkodik ; hangsúlyos ellenben egészen súlytalan szók előtt, mert ezeknél, t. i. legalább relatíve, súlyosabb. Epén így van ez az articulussal, a mint t. i. közvetlenül tartalmas főnév előtt áll, a melynek nálánál több súlya van (az ember, a föld, a világ), vagy a relativ mondatot vezérlő, szükségképen lehetőleg súlytalan , relativ névmás előtt, a melyhez képest több súlylyal bír; más szóval az a ki, a ím-beli n-nak nem annyira önnönmagában van hangsúlya, hanem a ki, mi határozott súlytalansága emeli bizonyos hangsúly-magasságig. Ebből világos, hogy a ki, mi előtti a hangsúlyos volta legkevesebbet sem akadályozza, hogy az a ne lehessen névelő. S ha nem csalatkozom, magának a főnevek előtti articulusnak hangoztatásában is vannak árnyalatok, a mint t. i. közvetlenül utána nyomatékos vagy nem nyomatékos szó következik ; p.o. némileg másképen hangzik ebben: „ez az én dolgom, nem a tied", mint ebben : az én drága jó barátom." Mint kivételt megemlítem még azt is, hogy csonka relativ mondatban néha a relativ névmásra esik a súly, noha előtte van az a, p.o. „annyit, a mennyit1,1 , „azt teszem, a mitíl — a melyeket úgy vélek magyarázhatóknak, hogy az elhallgatott mondatrésznek a súlya a relativumra esik. A másik ellenvetés az, hogy a relativum tárgyeseto „a vele *) Az „adok" igealak csupán csak az annyit determinativumhoz alkalmazkodott, mely nyelvszokás szerint, noha benne van az az mutató névmás, nem-tárgyi igealakkal jár.
