Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)
Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19
30 BUDENZ JÓZSEF. mutatni; mert különben Joannovics úr czáfolatából azt is lehetne kiérteni, hogy a ki, mi nem is főnevek ; pedig azok, de csak alak szerint, nem tartalom szerint. Egy másik felelet az, hogy a ki, mi előtti a nyomosít (Toldy, Nyelvt. Ért. III. 414. 1. „De a mutató névmásból nem csak a névelő gyengül el, hanem használtatik határzók nyomosítójáként is, melyet egyszerűen nyomosító a-nak fogok nevezni. Eléfordúl ezekben : ahol stb., aki, ami stb.). Toldy úr alkalmasint azért nevezte ezen a-t nyomosítónak, mert nem látszik nagy különbséget okozni, hogy ott van-e a relativ névmás előtt vagy nincsen. De komolyan eszünkbe véve, mit tesz ez : „nyomosítás"? s vájjon a relativ névmás olyasmi szó és fogalom-e, melyet nyomosítani lehet ? azt hiszem, nem fog kielégíteni e felelet sem. Nyomosítani, ha jól értem a szót, csak azt lehet, a minek némi értelmi súlya van , a melyet épen még fokozni akarunk. Ilyen p.o. az ám (az ám az ember; nem dm), a sza (add-ssa ide),az ugyan (ugyan miért? uyyanh&dd el stb.), — de oly szót nyomosítani, mely különben minden mondatbeli hangsúly nélkül van, mint p.o. a relativ névmás, melynek, a mint fentebb láttuk, a nyomatéktalanság, súlytalanság lényeges inhaerense is , hogy az lehessen a mi, — oly szót, azt hiszem, merő lehetetlenség nyomosítani. Mert nézzük csak a nyomosítás fentebbi példáit; igaz el lehet hagyni a nyomosítót, de a nyomosított szók a nélkül is súlyosak ; hagyjuk el az a &i-nek a-ját s nem kap azért a ki} mint relativ névmás, semmi súlyt is. A második felelettel némileg rokon a harmadik, mely a relativ névmás előtti a-t mutató elemnek vagy szócskának nevezi. Ezt adják a MnySzótára és Joannovics úr. Az ebbeli fölfogást adja elé a MnySz. III. 673. L: „A ki (nem különben a mely és mi) majd mutató a-val, majd a nélkül fordul elé, a mint t. i. vagy határozottan rámutatunk a visszahozott személyre, vagy nem, mi leginkább akkor történik, ha a mutató az, ez vagy maga *) névmásokkal jő viszonyba, p.o. ki vesz, annak lesz. Aki mer, az nyer. Aki másnak vermet ás, maga esik belé stb." — Már fentebb érintettem, hogy a relativ névmás sehogy sem mutató, s mutatási tehetséget nem is csatolha*) Nézetein szerint a fó'mondatbeli maga sohasem áll a relativ névmással cor relatióban. Az arra vonatkozó- példában („a ki másnak vermet ás, maga esik belé;> ) a maga a relatű mondatban eléforduló mát szónak áll ellenében.
