Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

VALAMI AZ A KI, A MI-RÖL. 29 hangoztatása, a mely egyszersmind azt eszközli, hogy csupa formai részének maradjon meg az értéke. b) A relativ névmás, mint névszói formaszó, a relativ mondatot névszói egységgé alakítja; ez pedig a fömondatnak valamely tagjaként szerepel, s abban, néha szükségképen is, a determinativum által rámutatólag ismételtetik; nem tárgyi viszonyítást elfogadhat mint névszói egység maga a relativ mondat is, s az a relativ névmáson kitétetik; a tárgyi viszonyítás csak a képviselőjén, a determinativumon tehető ki. Egy szóval, a relativ mondat rendesen viszonyragtalan, néha viszonyragos névszói egység. Minden nyelv, mely a relativumot, mint névmási kategóriát kifejtette, abban a könnyű mondatszerkezetnek leghatalmasabb eszközével bír; mert a relativ mondatban a verbum finitum uralkodik, idő , mód és személy szerint meghatározva, s ez természet szerint szabadabban mozog, mint a merevebb participiaíis alakok. Most már némileg el vagyunk készülve a magyar relativum előtti a tárgyalására is fa ki, a mi). Az a vélemény van, hogy ezen a a relativ névmáshoz, nem csak helyzetileg és hangzatilag, hanem értelmileg is tartozik, vele egységet képez. Erre nézve elég arra emlékeztetnem, hogy valamely szónak az előbbihez való encliticus hozzásimulása a folyó beszédejtésben, még korántsem alapítja meg a két szó belső együvétartozását, értelmi egységét; még kevésbé jő szóba természetesen az, hogy az ejtést követve a két szót összeírjuk-e vagy sem. így p.o. a „de biz' isten"-nek is a két első szavát lehetne egybeírni, s ha helyesírásunk mai ususait kissé átnézzük, csakugyan több csupa encliticus összeírásokat fogunk találni. De mivel az a ki, a mi együvétartozónak van tartva, felelni kell a kénlésre : mit mivel ezen a a relativ névmáson? A régibb felelet erre az, hogy az a határozott névelő (articulus) levén, úgy határozza meg a relativ névmást, mint a névelő szokta meghatározni a főnevet. Ezt tüzetesen czáfolgatja Joannovics úr (NyK. IV. 456. stb. 11.) avval, hogy a relativ névmásnak nincs határozottsága, s hogy az aki, a mi a névelős főnév próbáját nem állja ki. Egyszerűbb és helyesebb vala azt mondania, hogy a relativ névmásnak nincs jelentési tartalma, mint más főnévnek, p.o. ember, ló, ház, jószág, hűség stb., s ezért nem lehet a névelővel rá-