Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

VALAMI A'A A KI, A Ml-RÖli. 27 Hogy rai okból ered és rai czélra szolgál a természetes szórend ilyen megfordítása, annak magyarázata nem ide tartozó. Itt csak azt je­gyezzük meg, hogy a hátulálló relatív mondat mellett, a kitett dc­terminativ névmás a relatív mondat tartalmára nem visszamutat, hanem azt, mint névszói egységet anticipálja, arra előre rámutat; p.o „az hasznunkra van, mit az isten ad"; „annyit kérj, mennyi szük­séges", „olyat adok, [a] milyent akarsz11 stb. Az utolálló relatív mondatnak leggyakoribb esete pedig az úgynevezett jelzői mondat. Ennek nevezik nyelvtanaink „az ön­álló mondattá bővülő jelzőt." „Miután pedig jelzők rendesen mellék­nevek és melléknévi részesülők szoktak lenni, azért ezen monda­tok melléknévi mondatoknak neveztetnek" (Riedl). A relatív monda­tokról való eddigi fejtegetésemnek az a czélja, hogy azok tartalmá­ban a névszói egységet mutassam ki. Röviden absolválhatnám most a jelzői mondatokat, ha nyelvtanainkra hivatkozva egyszerűen mel­léknevek bővítményeinek mondanám. De nem hihetem, hogy a mel­léknevek relatív névmások által való bővítése volt az az út, a melyen a nyelvben a jelzői mondatok keletkeztek. Ellenkezőleg, a jelzői mondat szerintem egy bővebb relatív mondatnak rövidítése. Lás­sunk példát. „Oly állatot, mely repül, madárnak hívnak.11 Azt mond­hatjuk ugyan, hogy „mely repül"-nek tartalma = repülő; tehát az egész = „repülő állatot madárnak hívnak." Nézetem szerint itt ere­detileg két coordinált mondat van, a melyek így következnek egy­másután: 1) „[\a]d]mely állat repül" • 2) „madárnak hívják." Az első mondat, mert a másikban van a beszéd czélja, elveszti önállóságát, relatív mondattá lesz: „mely állat repül." A másik mondattal össze­kapcsolva , miután itt főnévvel párosult relativum van, ki kell ten­ni a correlativumot, a mely nélkül különben a tárgyi viszonyítást sem lehetne kifejezni; így lesz: „mely állat repül, oly állat-ot ma­dárnak hívnak." Ez volna a természetes szórend. Ezt megfordítva, lesz : „oly állatot madárnak hívnak , mely állat repül." Az oly-állat itt a melly-állat-nak correlativuma; de az utóbbit, minthogy a már eléfordult állat-ot tartalmazza, meg lehet rövidítni: „mely repül." Ezen fölfogás szerint az a főnév, melynek a jelzői relatív mondat teszi a jelzőjét, tulajdonképen nem más, mint a relatív mondat tartal­mára előre rámutató determinativum, s maga a relativum mellől ugyanaz a főnév rövidítés végett el van hagyva. — Az előbbiekben csak arról való nézetemet akartam kifejteni, hogy miképen jutott a

Next

/
Thumbnails
Contents