Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

26 BUDENZ JÓZSEF. lunkra csak az szükséges, hogy ilyen relativ mondatoknak tartalmát is, mint névszói egyseget tüntessem ki, viszonyraggal vagy a nélkül. Lássuk tehát néhány példáját: ,,|a] milyent akarsz, olyant adok" = akartod szerint való [vala]milyent adok ; „[a] menynyi pénz neked szükséges, annyit kérj" = neked szükséges quantumú pénzt kérj (törökül: sana gerek olan qadar pára iste) ; a gadar = -nyi, tehát törökösen így lehetne mondani magyarul: neked szükséges való-nyi pénzt kérj); „mekkorát fölszáll, annyit le is esik" = fölszállásához képest való nagyot leesik (vagy: fölszálltakorát le is esik); „[a] mint vetsz, úgy aratz" — vetésed szerint való módon aratsz (törökül: ikdigin gibi bicersinj; „mihelyt megvirradt, azonnal elment" = megvirradt-helyt (= megvirradás időpontján) elment. Látjuk, hogy a relativ mondat megszűntével megszűnik a determinativum is, mert ez csak a relativ mondat tartalmát rámutatólag ismételte. Immáran térjünk át a relativ mondatok másik osztályához, a melyekben a relativ névmás egyedül visszamutató-nak nevezhető (vagy ha tetszik visszahozó nak), a minek magyar nyelvtanaink általában nevezik. Semmi esetre nem jó műszó ez, mert az eddig szemléltük esetekben a relativum inkább előremutató volt, s a vele correlatióban álló determinativum volt igazán a viszszamutató (p.o. a ki hízeleg, az csalni akar). A relativum természetében nincs is semmi mutatás, s akárhogy nevezzük is magyarul, azt nem szabad belekeverni a nevébe, a mi nincs meg a természetében. Ezért is itt mind csak a „relativ" szóval élek. Most először a fömondat után álló relativ mondattal van dolgunk. A fentebb például vett mondatot „ki el akar menni, elmehet" — megfordított rendben is lehet eléadni: „elmehet, ki el akar * menni." Ez épen az , a mi p.o. ennek a mondatnak : „az inas elmehet" ilyenné való megfordítása: „elmehet az inas." Magának a relativ mondatnak természetén nem változtat ez semmit is; most is a nki el akar menni"

névszói egység = elmenni akaró egyén. Csakhogy ha azt a kérdést teszszük, hogy melyik rend természeti észjárás szerint az eredetibb, azt hiszem, a relativ mondat elülállásának kell tulaj doni tnunk a természetes elsőbbséget. Mert az adott példában az eszmék rendes menete ez : 1) „valaki el'akar menni", 2) „az elmehet." így ezt is mondhatom : „úgy aratsz, a mint vetsz"; de*a természetes rend ez: 1) valamiképen vetsz", 2) azonképen aratsz."