Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)
Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19
VALAMI AZ A KI, A MJ-RÖL. 25 még a főmondatbeli determinativumon : „mert beteg volt, azért nem jöhetett." „Mikor én még legény voltam, a kapuba kiáltottam" = valamikor a kapubakiállottam, még pedig: még legény voltom-kor; correlativummal: „— akkor kiállottam." „Míg én vagyok veled, [addig] ne félj" = én veled voltom-^ ne félj. „Mióta barátom meghalt, [azóta] nem jártam azon a tájon" = barátom megholta óta nem jártam stb. „Hol füst látszik, [ott] tüz is van" = füst látszó helyen tüz is van. Az átírásokkal láthatóvá akartam tenni, hogy ilyen relativ mondatokban is, a melyeknek bevezető névmása önálló, nem az igétől függő viszonyítással van, csakugyan az egész relativ mondat, mint névszói egység az, mely értelem szerint a viszonyítást elfogadja. Alább majd alkalmunk lesz, erre visszaemlékezni. Még az oly relativ mondatokról kell szólnom , a melyekben a relativ névmás, mint melléknév, nem magában képez mondattagot, hanem csak más főnévvel együtt. P.o.: „mely ember*) hízeleg, [az] csalni akar." A főnév, mely a relativummal együtt teszi a mondattagot, úgymint itt az alanyt, megszorítja a relativumnak, mint eredetibb indefinitumnak határozatlanságát. Valamint a mi-ben már az is van kifejezve, hogy a nem-tudottság dolgot illet, s nem személyt, úgy az egybekapcsolt mely em&er-ben az a megszorítás rejlik, hogy a nem-tudottság embert illet. Ennélfogva a relativ mondat mint névszói egység nem csak általában = „hízelgő1,1 , hanem = „hízelgő ember.u A fömondatban is lehet e megszorítást ismételni: „az csalni akar", vagy „az az ember csalni akar." Csak azt kell megjegyezni, hogy a melléknévi relativummal való mellékmondat után szükséges a determinativum kitétele vagy odaértése, még pedig olyan melléknévi mutatónévmás-alakban, amilyen a relativumé, p.o. „[a] milyent akarsz, olyant adok" ; [a] mennyi pénz szükséges, annyit (= annyi pénzt) kérj"; „mekkorát fölszáll, akkorát le is esik." Ide tartoznak szorosan véve, a relativ adverbiumok is : hol, hova, honnan, mikor,miképen,mint,merret mimódon, mihelyt, mennyire,mily (^menynyire), mert ezek az egyszerű, melléknévinek vett névmásból (ho és mi) és viszonyragos főnévből állanak, p.o. hol = mi-helyen, mint = mi-nemint, mennyire = mi quantum-ra stb. P.o. [a] mint vetsz, úgy aratsz; mihelyt megvirradt, [azonnal = azonhelyt] elment stb. Czé*) Mai nyelvszokás szerint jobb volna „a mely ember" — de még szándékosan kerülöm az a eleteiével való relativumot.
