Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

22 BÜDENZ JÓZSEF. &<"nek a keze tört el"; továbbá bizonyos cicibetett szócskákkal: valaki, vala-ww, né-ki (régies), né-mi; v.ö. a görög hangsúlytalan (encliticus) tig, rí = valaki, vala-mi a hangsúlyos kérdő zig, rí ellenében. — A kérdő névmásnak a mondatban való használatára nézve csak azt jegyezzük meg, hogy névszónak formális, de tartalom-nélküli helyettese levén, épen úgy használható, mint más névszó: lehet magára mondattag, vagy mondattagnak része, s elfogad minden névszói viszonyítást („ki van itt? kinek adtad a könyvet? mit akarsz? hol [== mely helyen] van ö ? mely órában indulsz el ? hogy [= mely módon] szerezted meg?" stb.). Most vizsgáljuk meg a relatív névmás rendeltetését, például vévén ezt az egyszerű relatív mondatot: „ki el akar menni, [—elmehet]." A nyelvtan azt tanítja, hogy relatív mondat csak egy főmondat része, azaz a főmondatnak egyik mondattagja, vagy mondattagjának része. Az adott példában jelesen a relatív mondat egész mondattag, t. i. az alanynak viseli képét. Mit eszközölt tehát a relatív névmás? Azt eszközölte, hogy ez a mondat „el akar menni" mint valamely névszó az „elmehet" praedicatumnak alanya lehessen ; más szóval, hogy az „el akar menni" mint syntaktikai szóegy" ség, még pedig mint névszó szerepelhessen. S miképen eszközölheti ezt a ki névmás ? Ha magában ezt tekintjük „el akar menni", ez valamely mondat-praedicatum; megvan benne a fogalmi tartalom, de hiányzik a névszói alak. Ha ezt meg akarjuk neki adni, azt csak oly névszó által tehetjük, melynek névszói alakja van ugyan, de fogalmi tartalma nincsen (mert különben az adott pradicatum „el akar menni" tartalma változnék meg). Ilyen szó pedig a kérdőhangjától megfosztott kérdő névmás, vagyis a hangsúlytalan kérdő névmásalak. Az „el akar menni" praedicatum elébe tevén a hangsúlytalan ki-t, szerkezetileg egy teljes mondat keletkezik, melynek ki az alanya: „ki el akar menni"; e mondatnak értelme így körülírható: „nem-tudott eyyén el akar menni", s ez magában önálló mondat. Hozzátéve a fent használt fömondatot: „nem-tudott egyén el akar menni, elmehe.t" — tulajdonképen két egymás mellé rendelt mondat áll előttünk. S kétségtelenül a nyelv eleinte csak is önálló mondatnak vette az ilyen relatív mondatot, amilyen a „ki el akar menni, [elmehet]", melyben a hangsúlytalan ki, mint pronomen indefinitum értetik vala, a mint fentebb láttuk, hogy az neki a természetes névmási értéke. Erre nézve összevethető, a magyar valaki, mely