Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

SZINTÉN VALAMI AZ A KI, A M-RŐL. OLVASTATOTT AZ 1865. FEBK. 19-KKN TAKTOTT AKAD. ÜLÉSEN. Még nem régen ugyané tárgyról Joannovics Gy. úr értekezett a t. osztály előtt, a mely értekezése most a NyK. IV, 3. füzetében meg is jelent. Olvasása közben némely olyan pontra lettem figyelmessé, melyek a kérdés („vájjon micsoda az a-ki, a-mi-beii a, névelő-e vagy nem ?") érdemleges eldöntésére nézetem szerint a legnagyobb súlylyal bírnak. Ezeket lesz szerencsém a mai értekezésemben röviden eléterjeszteni. Tudva van , hogy mindaddig, a míg az a ki, a mi egybeírása nem hozatott gyakorlatba, az ezekbeli a-t úgyszólván tacito consensu névelőnek tekintették; különösen azért is, mert a régibb nyelv, valamint a névelőnek mássalhangzón kezdődő nevek előtt, úgy ennek a relativum előtti a-nak is a teljes az alakját használta (az ki, az mi). Az egybeírás pártolói kezdtek legelőször az a ki-bcli a-nak nem névelői értéket tulaj donitni, s erre nézve egy hatalmas okkal állottak elé, a melylyel annak az a-nak a névelőtől különböző voltát bizonyították, hogy t. i. a névelő soha sem hangsúlyos, a kérdéses , relatív névmások előtti a pedig mindig hangsúlyos , s ennélfogva a relativummal együtt egy szót képez. Legújabban meg Joannovics úr a kérdéses a-nak névelő volta ellen még azt az argumentumot fejtegeti, hogy hiszen a relatív névmás nem olyasmi, a mit névelővel lehetne meghatározni, úgy mint a tartalmas fogalmú főnevet. Az elválasztva-írás (aki, a mi stb.) védői, kik egyszersmind az a névelő-voltát vitatták, ez utóbbira nézve csakis a kérdéses a-nak a névelővel való mostani és hajdani alaki azonosságára hivatkozhattak j mert el kellett ismerniök, hogy az a fct-beli a 2*