Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: Szintén valami az a ki-, a mi-ről. 19

20 BUDENZ JÓZSEF. hangsúlyos, s az ellen sem lehet a legkevesebbet is mondani, hogy a relativ névmás nem kívánja, söt mint képtelenséget magától elutasítja a névelői meghatározást. így áll most a kérdés ; a mint látszik, már alig is fér rá még hozzászólás. Mégis akarván tehát a t. osztály figyelmét némely fontos új pontra irányozni, előre kell bocsátnom, hogy nem az a ki egybeírásáról, vagy elválasztva-írásáról akarok szólni, — mert ez mellékes kérdés, a melynek elintézése csak a czélszerüségtöl, vagy épen csak a conventionalis usustól függ, — hanem csak az illető «.nak grammatikai mivoltáról, belső értékéről; ahhoz akarok t. i. hozzászólni , hogy vájjon névelő-e (olyan a milyen főnevek előtt az az v. ci), vagy nyomosító vagy mutató szócska (olyan a milyen az amaz amaz, amúgy stbiben)? Az a ki-he\'i a mivoltát illető kérdésre nézve pedig lehet még 1) arról is elmélkedni, vájjon az a értelmileg csakugyan a relativ névmáshoz tartozik-e, úgy hogy avval grammatikai fogalmi egységet képez ? 2) azt is szemügyre venni, hogy mi tulajdonképen a relativ névmás természete és rendeltetése ? 3) mi a relativ névmás eredete és mi által lesz azzá a mi ? Az elésorolt pontokat legczélszerübb megfordított rendben tárgyalnom. A relativ névmás általában nem eredeti névmásfaj. Ezt már eleve abból lehet következtetni, hogy csak mellékmondatokban van helye , nem pedig az egyszerű önálló mondatban , mely természetesen a mellékmondattal összekötött önálló mondatot megelőzte. Látni lehet azt abból is, hogy némely nyelv el is van relativum nélkül; látni végre azt abból, hogy egy nyelvben sem bír önálló alakkal, hanem vagy a kérdő vagy a mutató névmás alakjaiban lép föl (a melyek legfelebb néha későbben , a már kategóriává vált relativum megkülönböztetése végett, valami keveset módosultak). — A magyar relativum is csak az eredeti kérdő névmás alakjával bír (a német mind mutató mind kérdő eredetű relativumot használ: wer, toelcher és der), s így, czélunkat tekintve, már azon kérdéshez fordulhatunk , hogy mi által lesz a kérdő névmás relativ névmássá ? Erre egyszeriben adja a feleletet azon egyszerű próba, hogy egy kérdő mondatot, minden szavának megtartása mellett, relativ