Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - II. 208

234 HUNFALVY PÁLKoskinen ezután meg egykét körülményt hoz tel, a mely, bár kevéssé is, megerősítheti a véleményt, hogy a Thulo lakosai finn fajuak valának. A Pytheas említette tengeri tudó sok bajt okozott a fejtegetöknek. Ki valami tengeri állatot gondola abban feltalálni, ki meg azt hivé, hogy a tengernek valóban tüdeje van, a mclylyel lélegzik ; azt is tudjuk, hogy Baco idejében az angol tengerészek, nem tudni, mi okból, az éjszaki tengert tüdőnek nevezik vala. Ha reánk jutott volna maga a Pytheas munkája, talán jobban bírnók megfejteni az elnevezést. Mégis, úgy gondolja Koskinen, szabad hozzávetni, hogy Pytheas azt az ottani lakosoktól vette, kik a magok nyelvén a sürü jeges ködöt tengeri tüdőnek hihatták. Ez annál valószínűbbé lesz, mert ismerjük a finn nyelvszokását, a mely az emberi test részeit a a külső természetnek is tulajdonítja. Ilyen a zuhatag nyaka, zuhatag füle, a félsziget orra, a hegy mállya, a tenger torka, a föld szive, az éjszak szive, a nap epéje 2fi

); s olyanféle , mint az utolsó , lehetett a tenger tüdeje is. Még kétségesebb maga a Thule név, melyet hol héber"), hol felfogni a történelem intését, a mely előrehaladást hirdet a népeknek. De hogyan válhattál volna el csinos iramszarvasaid társaságától, gondtalan életedtől a hűvös csillagos ég alatt! Mind továbbra futottál szorgalmasabb testvéred (a finn) ekéje elől, mégsem élvezhetted békében kicsi szerencséd osztályrészét. Testvéred , a finn nép , azokat a távol földeket is birtokába vette, a melyeket még nem bírt maga megmivelni, s nem kímélte meg szegény állapotodat. [P. o. a XIV. században a Kantala birtokot Vanajaban, az evet-erdőkkel, valamint azon lappokkal együtt, akik ama birtok alá tar toznak, az aboi főegyháznak ajándékozá a korona.] Lassanként, de elkerülhetetlenül kiesel a népek sorából, — s a midőn a finnek a megtisztított hit prédikáczióját kezdek vala hallgatni, te, még mint pogány, utoljára lépege tél a Savó, Hame és Satakunta pusztájin." NuijaSota, I, 34. 35. :fi) A

nap epéje (paivan sappi) a melléknap, parhclion. A mi nyelvünkben is a part mállya , tél szive (Faludynál „tél szivében vagyunk"), hegy orra stb. közönségesek. Azonban ha Pomponius Mélánál (III, 1.) a tengeri áradat és apádat vélt okait olvassuk : „Ncque adhuc satis cognitum est, anhelitune suo id mundus efficiat, retractamque cum spiritu regerat undam undiquo, si ut doctioribus piacet, unum animál sit; .... an luna causas tautis meatibus praebeat," s Pytheas idejében is tudva levőknek gondoljuk, a tenger tüdejét sokkal helyesebben magyarázhatjuk meg. ") Föltetszik talán, hogy a Thule szó magyarázatára héber szóhoz is folyamodtak; de nagyon csalatkoznék , ha valaki a Pytheas hazájának a fönikiekkel való közlekedéséből származtatná az effélét. Sőt annak oka a XVII. és XVIII. század nyelvészeti felfogásában rejlik. A görög és latin