Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - II. 208

A FINN NEMZET TÖRTÉNETÍRÁSÁRÓL. 233 Hogy eme földnek lakosai Pytheas idejében még finn fajú emberek, nem germán skandinávok, valának, Pytheas elbeszélléséből is kitetszik. A mit t. i. ez Strabo szerint a hideg égalj hoz közelvalókról mond, az Thulét és lakosait illeti, bár Strabo nem fejezi ki világosan. Vizsgáljuk meg szorosan a Strabo szavait, úgymond Koskinen. „A hideg égaljhoz közellakóknak vagy épenséggel nincsenek veteményeik és szelíd állatjaik , vagy igen kevés van, s kenehros-szal, zöldséggel és gyökerekkel táplálják magokat. A kiknek gabonájok és mézök van, azok a mézből italt is csinálnak (méhser), a gabonát pedig, minthogy ott nincs derült idö, nagy házakban cséplik ki, összehordván azokba a gabonaföket, minthogy különben, napfény nem lévén, a sok esőtől clromlanának." Ezeket Pytheas bizonyosan Thuléról beszélli, de minthogy Strabo nem hiszi, hogy van Thule, tehát ez a hideg égaljhoz közeliakókra érti. De van az elbeszéllésben, úgymond Koskinen, a mi finn lakosokról tanúskodik. A kenchros (xíyiQoq tulajdonképen köles), a méz-evés, ivás nem különös sajátság, hanem az, hogy ott nagy házakban csépelnek , mi a finn fajnak sajátsága. —A raagyar olvasó kedviért meg kell említenem, hogy a finnek nem csűrökbe, milyenek nálunk is vannak a felföldön, hanem fűthető szárító pajtákba hordják a szemes életet, a hol az teljesen megszárad és megérik, minthogy a korán beálló esőzések nem engedik a lábon való megérést. — Hogy e szokás nem a skandinávoknál keletkezett, bizonyítják a régi svéd királyok intézkedései, a melyek a skandinávokat a finn szokás követésére Ösztönzik. Azon nem is kell csudálkozni, mond Koskinen, hogy Kr. e. 300 évvel földmivelö finneket találunk Európa éjszaki részén, mert aföldmivelés mai napig a finnek sajátságos érdeme. Igaz, hogy a skandináv tudósítások nem említik a finnek földmivelését, mint általában nem beszéllenek belső intézkedéseikről és életmódjokról: de ha a jotunokról való mondák más népet illetnek , nem a lappokat, úgy elég valószínű, hogy a jotunok földmivelése annyira terjedt vala éjszak felé, a mennyire az égalj megengedi 25

), }') A finnek a lappok irányában mint buzgó , a természet akadályai val megbirkózni merő, fóldmivelők tűnnek ki, azért vissza is vonul a lapp a finnek ekéji elöl, lásd a szerzőnek Buzogány háborúját (Nnija sota), a melyből itt ezt a helyet lefordítom : „Téged is , szerencsétlen lapp nép , a kit Finnország lakosainak <lőszámlálásában majdnem elfelejtettem, téged is meg kel! említenem néhány szóval. Majdnem elenyésztél már, mert nem bírtad