Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - II. 208

228 HUNPALVY PÁL. ták meg volt a szkütha nyelvet, azért ezt a szarmaták nem tisztán beszéllik vala: ezt általában a szküthák eredetéről is akarja érteni Koskinen, a mennyiben köztök és a szarmaták közt rokonságot hoz ki. A szküthák nemzetisége sok tudóst foglalt már el. Kétféle okoskodási úton lehet itt eljárni, az életmódot és külső alakot vévén kiindulási pontnak , vagy a nyelvtnaradványokat feszegetvén , a melyeket Horodotusnál és más íróknál találunk. Az életmód és külső alak nem bizonyít sokat, mert, azt mondja Kosk., az életmód részint a föld által, a melyen lakik a nép, határoztatik meg, részint változik is a miveltség szerint. A szkütha nyelvmaradványok olyanok, hogy azokból mindenfélét ki lehet hozni. A berlini Neumann (Die Hellénen im Skythenlande, Berlin 1855.) mongolokká teszi a szküthákat, a müncheni Neumann (Die Völker des südlichen Russlands, 2 dik kiadás, Leipzig 1855.) törökökké; Oppert (Rapport BOT une mission en Angleterre) azon finn fajú néphez számítja, a melynek nyomait az ékiratok mentették meg; mások, s mint Koskinen gondolja, nagyobb szerencsével, az árja nyelvek segítségével fejték meg a szkütha szókat; leggyengébb okoskodás az, a mely a csud és sküth szók azonosságából igyekszik valamit kihozni (Sjögrén, Gesammelte Schriften I. 92. Petersburg 1861). Koskinen maga részéről szinte bizonyosnak tartja, hogy a szküthák és a szarmaták szlávok. Okai ezek : a két nép közt sokáig háború folya, s lassankint elenyészik a szkütha név, s a szarmata áll helyébe nyilván azért, mert a rokon népek hadakozás után egyesültek , vagyis a győző elvegyült a győzőttel, s minthogy ennek neve eltűnik, tehát hihetőleg rokona volt a győzőnek. A szarmaták a Duna partjairól két száz évig nyugtalanítják a római birodalmat, míg a hunok özönében láthatatlanokká lesznek. De alig hogy e nép-özön megszűnt, újra elötünének a szarmaták, s Kr. u. 488-ban találunk szarmatákat a góthokkal együtt; 80 év múlva a lombardokkal is mennek Italiába. Ezután ismét eltűnik a ne vök. Vájjon elenyésztek-e, vagy kelet felé húzódtak vissza? Egyiket sem tartja írónk elfogadhatónak, hanem arra figyelmeztet, hogy abban az időben új nevek kerülnek elő , a szlávok, szlovének, szklabenek, s az antok és vendek nevei kezdenek hangzani Európában. Mint előbb a szarmaták , úgy most a szlávok kezdik a Duna mellékeit szorongatni. Hogy a szlávok hirtelen most jöttek volna Európába, nem hiszi Koskinen, hanem azt tartja , hogy ők egyek az előbbi