Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - II. 208

A FINN NEMZET TÖRTÉNETÍRÁSÁRÓL. 215 népet a valószínűség szuomi télének mutatja, ámbár még az uraláltaji nyelvészet részéről az eldöntő ítélet híjával vagyunk , a mely kimutassa a med-sküth és kasd-sküth, két túrán, nyelvnek valódi helyét, s összekösse a hajdani és jelen kor közt elszakadt fonalat. Bár hová dőljön is a végítélet, az szembeszökő, hogy a finn szabályos nyelv és régi költészet, a melyek egy Ős mivcltség alapján állanak, sokat nyomnak a vizsgálódás serpenyőjében 1G

). De azt, mit a nyelvtudomány ki fog hozni, nem lehet még a történelem számára világos rendbe szedni. Hogy mik voltak a szuomi faj viszontagságai, miután első országa Iránban és a két folyó mellékein idegenek hatalmába került, arra eddig elé nem bír szabatos választ adni a nyomozás. Tetemes része az idegenek alatt is ott maradt régi helyén : de nagyobb része bizonyosan éjszak felé a Túrán ködeibe vette magát, a melyekre a történelem nem világít. Oppert és mások azt vélik, hogy azon szküthák vagy szkolotok , kik Herodotus idejében (Kr. e. V. században) a Feketetenger éjszaki partjain laknak vala, a Mediából és Asszíriából elfutott turániak közöl valók. De ennek a véleménynek alaptalanságát utóbb meg fogja mutatni a szerző. Ellenben az kétségtelen, hogy a Káspi tenger keleti partjain lakott Szakák az ókiratokbeli szuomi néphez valók. De itt megszakad a történelmi fonal. Új sugár villan meg a nyelvnyomozás által a Jeniszej folyó forrásain. Idő folytával ezek a népek az Urálon által Európába mozdulának. De addig, míg a történelem szeme rajtuk megint megakad, legalább is másfél ezer év múlt cl, mely hosszú idő alatt teljes sötétség borítja őket, s aTigrisz és Eufrátesz mellékein volt hajdani mivcltségök emlékezete is tökéletesen elvész vala. II. Európának első lakosai. A szuomi faj a megtalált ősi fészkéből nem csak Ázsiában terjedett cl , hanem a Kaukázuson által, vagy a Káspi tenger éjszaki partjain Európa felé is tartott, s azt egész széltében elfoglalta. Ez ,6) Az ide igtatott jegyzetet is érdemes közölni. „Már 1828-ban igyekvék Gottlund az Qtava nevű könyveben valószínűvé tenni, hogy a finn nyelv s köz mondásainak kincse egy régi miveltségnek maradványai. Nevezetesek Bunsen szavai (Outlines of the Philosophy of Univ. History II. 19): The regularity and settledness of the grammarof these languages (the F;nnic and