Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - II. 208

210 HUNFALVY PÁL. feladatával, s eljárása mennyire helyeselhető, belátásunk szerint, a mennyire fogadhatnék el az általa kitalált eredményeket. I. A szuomi (áltaji) faj legrégibb nyomai déli Ázsiában. Midőn híres Castrénunk, így kezdi Koskinen, a finn rokon népek tartományaiból, éjszaki Ázsiában, viszatérte után, azt a kérdést tűzte ki: hol ringott a szuomi nép bölcsője? s feleletül azon világos nyomokra mutatott, melyek aJeniszej forrásaira s aTangnu hegységre utasítanak; az új nyelvvizsgálatok által vezérelve azt a történelmi főoszlopot állítá fel, a mely fajunk életének ösvényén a legtúlsónak látszik." Mindamellett Castrén maga bevallá, hogy avval nem akarta a finn (áltaji) faj legelső, paradicsomi, hazáját megjelölni;

hanem csak azt a helyet mutatni ki, a hol valaha az egész faj még oszlatlanul, egy háznép gyanánf, élt. Azonban ezen túl menni, hiú fáradságnak nézi vala Castrén. Mikor, mi rendben hagyták el idő folytával a szuomi népek amaz ös hazájokat, azt korai halála miatt nem fejthette ki Castrén '*). Koskinen első lépése már túl megyén a Castrén felállította határon ; s erre a legújabb nyelvvizsgálatok eredménye bátorította, amelyet Míiller Miksa foglala össze, midőn a túrán nyelvek viszonyát a sémi és árja nyelvekhez meghatározta :í

). Tudniillik a három fő nyelvfajak a

torán, sémi és árja, mind szókincseikben mind alkotásaikban, a különbségök mellett, némi alap egyezést tüntetnek fel 4

), mely azt bizonyítja, hogy egy anyagyökérröl származnak. A mely okok arra bírnak, ') Castrén Mátyás Sándor, Tervolában a Kemi nevű egyházvidékben, Finnország éjszaki részén, 1813-ban született. A helszingforszi egyetemen készülvén 1836-ban a finn Lappföldet, 1840—44 újra a norvég, svéd és finn Lapp s az európai és szibériai Szamojéd-földet járá be. A pétervári akadémia megbízásából, mint nyelvész és népkutató, 1845—49 nagy vizsgáló utazását tévé egész Szibérián keresztül, a Jeges tengertől a sinai határokig. Hazatérvén 1851-ben a helszingforszi egyetemen a finn nyelv és irodalom tanszékét foglalá el, de már 1852 ötödhava 2-kán meghala. Igen számosak a munkáji, a melyek nagyobb részét halála után a pétervári akadémia adatta ki Schiefner szerkesztése alatt. s) Minthogy Müller Miksa munkáját, a melyre Koskinen hivatkozik, a Nyelvt. Közlemények II. 381—4G0. 11. eléggé bőven megismertettem , az olvasót oda utasíthatom. A következő jegyzetekben az illető lapokat is megfogom jelölni. 4) Lásd ott a 427. és 433

, átb. 1. /