Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - I. 1

A FINN NEMZET TÖRTÉNET-ÍRÁSÁRÓL. 15 pott telkei szabadok az előfogattól s minden kisebb külső munkától, ebbeli terhek annál súlyosabban esnek a többi telkekre; azért is jelenben az apródok telkei sokkal gazdagabbak, mint az örökös telkek. S ha az örökös telkek birtokosai a túlságos teher által kimerülnek : az adószedők, negyedesek, gazdagabb parasztok és papok magokhoz veszik a telkeket, de megvesztegetik az író-deákot, hogy azokat elhagyott telkeknek írják be; így némelyik sokszor öt-hat telket bír is , de adót csak egy telektől fizet. Mindnyájan tehát igen szegények ; ez által sok száz telek elpusztult már, s félő, hogy Finnország egészen a Lív- és Észtország sorsára jut. Végre panaszt emelnek a rósz igazság-szolgáltatás ellen. Minthogy, azt mondják, az urak hübérül kapják a törvényszékek jövedelmeit, ők fizetett bírákat, vagy törvény-olvasókat tartanak magok helyett, s a parasztok kétszeresen kénytelenek fizetni a bíró-díjt, s azonkivül még ajándékokat a helyettesnek, a ki a szerint itél, ki mennyitád neki." — A panasz-levél avval az alázatos kéréssel végződik, hogy a király tartsa meg a finn népet az isteni és a svéd törvényekben. Ugyanezen 1589. évben aLövenhaupt Axel grófságbeli Karja, Inko és Karjalohja községek követei is érkezének nagy panaszokkal , a kiknek a király véd-levelet is ada Axel és tisztjei ellen. Fleming Miklós tisztjei és szolgáji is sok okot adnak vala a parasztok panaszaira. Az 1590-ben újra kitört háború Oroszországgal az úgyis kimerült és elfáradt népet még jobban sanyargatá. János király 1592-ben történt halála után Finnország különös szerepet vállalt Svédország irányában. Mondtuk már, hogy Károly herczeg, mint Zsigmond lengyel és most svéd királynak nagybátyja, kezébe ragadá az ideiglenes kormányt, hogy ö és az országtanács a Finn- és Észtországok parancsnokait vigyázatra intek mind az oroszok mind a lengyelek ellen, s hogy végre a rendeleket Upsalába hívák a szükséges intézkedések megtételére. A svéd rendeket többi közt az is aggasztja vala, hogy Zsigmond engedni talál a lengyeleknek, a kik 1587-ben a svéd követektől azt az Ígéretet csalták volt ki, hogy Észtország a lengyel királysághoz fog csatlódni. Ezt tárgyazza vala Károly és az országtanács intése a Finn- és Észtországok parancsnokaihoz. De Fleming Miklósnak, az időben Finnország helytartójának, más szándéka vala. Rögtön követet külde Zsigmondhoz Lengyelországba, hadi erőket ígérvén neki, ha mikor fog kelleni. Még mie-