Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - I. 1

14 HUNFALVV PÁL. nak, hajóiknak , a városban kőmiveseiknek, ezüst edényeiknek, s teli tárházuknak kell lenni, bár a korona várai és telkei elpusztulnak is. Feleségeik áros ruhákban járnak, maguk becses bőrruhában büszkélkednek, midőn reája akarnak ijeszteni a föld népére, az útköltsége fcjébpn szedvén el tölök a vadak bőreit *): de midőn a király előtt jelennek meg, akkor foltos ruha van rajtuk, jámbor képüek, s az elvett bőrökkel pártfogókat szereznek magoknak. Minden tiszttartónak és íródeáknak öt-hat írnoka van, s mindenike feleséges , házhelyes. Ezek udvaraira dolgozni kell járniok, ötven mélyföldnyire is, portékáért a városba, elöfogatot adni. Még nagyobb a baj, hogy évenkint változnak a tiszttartók; mert gyakran megesik, hogy öt-hat tiszttartói deák egyszerre jár beszedni a hátralékokat, a melyeket rég lefizettek. Ekkép némely iró-deák, ki már öthat éve nincs hivatalban, feljárja a parasztokat, beszedni az elmaradt adókat, de a korona számoló kamaráji mitsem kapnak abból. Még az is megtörténik néhol, hogy a tiszttartók és íródeákok pénzért eladják tenni valójikat, s a vevők azután helyettek szedik be az adókat, nagy zsarolással. Némely tiszttartónak szolgáji gazdag paraszt lányokat vesznek feleségül, s felszabadítják ipjaikat az előfogatoktól s más külső munkától, minélfogva a szegények nyakára még nagyobb teher esik. E szerint minden módon nyomorgatják a tisztviselők a szegény népet, néha ötven-hatvan emberrel járván fel a házhelyeket, úgyhogy tolok jobban fél mint a királytól. Sok városbelinek és papnak fijai, a kik az iskolából kiváltak, s mitsem értenek a hadi dolgokhoz, lovasokká lesznek, csak azért, hogy a táborban saját földijeiket rontsák, s a „junkar" nevet viseljék. Ha ezeknek egy vagy két lovuk van a táborban, a mellett tíz szolgát is tartanak, kik fogatos lovakon járnak egyik adószedőtől a másikhoz, mindenütt öt-hat napig vendégeskedvén; az alatt pedig a parasztok lovai és magok a parasztok ott éheznek és vesztegetik az időt. A lovas katonák több lovat tartanak a táborban, s a havi fizetést hazaviszik magoknak, nem is eléglik meg a király által megszabott jövedelmet, hanem annyit szednek be a parasztoktól, a mennyi nekik tetszik. Kérik tehát a királyt, hogy tartsa a lovasokat a korona váraiban és a királyi telkeken, a hová szívesen fogják az adót bevinni, mint az Gusztáv idejében történt. — Az apródok hübérbe ka*) A melyeket adó fejében tartoznak vala odaadni.