Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Erdei cseremiszség. Mondat- és szövegközlés. 97

ERDEI CSEREMISZSÉG. MONDAT- ÉS SZÖVEGKÖZLÉS. A cseremisz nyelvnek két fődialectusát különböztetik meg : egyik a Volga jobb partján beszéllt hegyi dialectus (ropHoe Hapcié), a másik a Volga bal partján dívó erdei dialectus (jrfet'Hoe Hapcié). A mi eddigelé hozzáférhető cseremisz textus vagy grammatika van, az előbbi, a hegyi dialectust ismerteti; ezen van írva az Ujtestamentom cseremisz fordítása (Sz. Pétervár, 1821. és 1827.), ezt tárgyalja egy 1837. Kazánban megjelent grammatika (^lepeMHCKaa FpaMaTHKa), ezt Castrén is az „Elementa grammatices Tscheremissae"-ben (Kuopio 1845. — mely munkája mellett Helsingforsban egy a koszmodemianszki kerületből, tehát a hegyi dialectus területéről való cseremisz katonát használt, s melyet azután Szibériába utazván útközben revideált); végre F. J. Wiedemann : „Versuch einer Grammatik dér tscheremissischen Sprache" (Reval 1847.) csak az Ujtestamentom fordítását dolgozza föl. Ezenkívül idéznek Wiedemann és Castrén egy a korona-jobbágyok számára hegyi cseremiszre fordított „Landpolizeiverordnung"-ot (Pétervár, 1843.), mely azonban nincs kezünknél (Wiedemann sem kaphatta meg), meg egy rövid orosz-cseremisz kátét, mind a két dialectusban külön kiadva (Kazán, 1832.), mely szintén nincs meg nekünk, valamint nincs egy már 1775-ben Pétervárt megjelent kis grammatika, melyről Wiedemann azt mondja, hogy az evangeliomokétól nagyon eltérő nyelvjárást tárgyal (tehát az erdei cseremiszhez tartozót, és hihetőleg olyan lesz, mint az 1772 v. 1775-ki csuvas grammatika). — így az erdei cseremisz jóformán egészen el volna zárva előttünk, ha Reguly hagyományában nincs egy kis cseremisz-nyelvtani kész-NYELVT. KÖZLEMÉNYEK. III. 7