Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: A magyar el igekötőről 73

96 BÜDENZ JÓZSEF. sen és tettlegesen végbemenő cselekvést jelentő (tehát meghatározott fogalmú) meg-es vagy eZ-es ige jelenidejéhez (mely szintúgy tehet futurumot is, mint más egyszerű ige is, v. ö. NyK. II, 187.) ; szintígy teljes múlt kifejezésére ugyanannak a meg-es v. el-es igének múlt idejéhez. A kérdés nyilván csak a meg és el körül forog, melyek úgyszólván a legkevésbé vastag és tartalmas határozók, noha Br. úr a többi határozókat is belevonja (le, föl, át stb.); a meg igaz ma már jóformán csak perfectio-jelentö ; az el azonban, mint fentebb láttuk, nem oly egyforma, és úgy látszik hogy Br. úrnak főleg a mi 2. és 3.-féle eü-ünk (a czélhozjutási) lebegett szeme előtt; de mernék kételkedni, vájjon p. o. az el 4.-félék között nem találkozik-e ige, mely el-es létére mégis tettleges jelent tehet jelen időalakjában? p. o. eljár (most) hivatalában — hol tehát az el-nek semmi, még közvetett vonatkozása sincs az igeidőre. A kérdés pedig voltaképen az, vájjon a magyar meg és el elvesztik-e valaha oly annyira fogalomhatárzó értéköket, hogy bizonyos igeidőalak mellett, mint annak az igeidőnek valóságos segédkifejezöi tűnnének föl csak a beszéllő nyelvérzékében is, a mint p. o. a német ge praefixum (gesagt, (/etán) most már csak a múlt idő valóságos eszköszlőjeként tűnik föl a németnek nyelvérzékében, noha nem egyéb mint perfectiót jelentő praefixum (v. ö. es reut és gereut, mich; denken és gedenken) ? E kérdésre azt kell felelnünk, hogy nem hihetjük, mert a német gecsak az által nyerte múlt idői jelentését, hogy mind inkább csak a múlt idöalak (participium perf.) mellett használtatott , s egyebütt való eléfordulása szerfelett megritkult; a magyar nyelvben ellenben már csak az, hogy a meg és el egyaránt lépnek múltidöalakésjelenidöalak mellé, lehetetlenné teszi, hogy saját fogalomhatárzó jelentésüket teljesen elvesztvén vagy a múlt vagy a jövő jelzője gyanánt, habár csak hamis látszat szerint is, tűnjenek föl. A magyar el-es és meg-es teljes múltak és jövendők azonban, az igefogalom határozásának érezhetöségére nézve, egy fokon állhatnak az orosz többféle praefix (rendesen no, CT> , 3a, y) által határozott múltak és jövendőkkel, — a miből egyszersmind azt látjuk, hogy az igeidőre való közvetett vonatkozás sem tesz különbséget a magyar és árja nyelvekbeli igekötök között. BUDENZ JÓZSEF.