Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: A magyar el igekötőről 73

94 BUDENZ JÓZSEF. elvetés" másodrendű értelmét vette föl, mely a ver eredeti helyirányi jelentését tekintve, alkalmasint az „über — hinaus" (értve : az illető czélponton el túl)-íé\e jelentéséből keletkezetti

).

A németben az ilyen ver-nek már korán mutatkoznak nyomai, p. o. gót fra-vaurkjan ssr sündigen (vaurkjan tkp. wirken, cselekedni, mivelni; fra-v. pedig = rosszul, hibásan mivelni = vétkezni; fra-vaurhts peccatum = rossz mivelet, rossz cselekedet); a Nibelungenliedben : vervarn = irre fahren („wer sol uns durch daz lant die rechten wege wisen, daz wir nicht vervarn?11

',

a mai németben pedig tudvalevőleg nagyon közönséges ae : etwas (v. sich) verhören, versehen, verschreiben, sich versprechev, etwas verheften, verstimmm stb. De a magyar nyelv nem ment annyira az el jelentéseinek kifejtésében, minta német a ver-éihen az említett igéknél, oly kevéssé, mint az elmondani igét sem érti úgy, mint a versagen-t a német; ellenkezőleg a magyar nyelvszokási öntudat tiltakozik ellene, mint idegenszerűség ellen, hogy a fentebbi német ver-es igék módjára használtassanak, p. o. elismer = félre ismer (verkennen), elnéz •=. nézésben elhibáz (versehen, NSz. elnéz 4.), elmér — hibásan, rosszul mór (NSz. 4 ) stb. Ezeknek mindig a NSz. is megjegyzi a magyartalanságát. Azonban van már egy, a melytől aligha megtagadhatjuk a magyarosságot: elvetél v. elvet (NSz. 4. a ló elvetette csikaját, a tehén borját); de kérdésbe jöhet, vájjon az „abortus" nem értetik-e már a vetni igében'4

), miután a „rendes" állati szülésről csak a német nyelvszokás szerint mondatik „(junge) werfen" ; csak úgy lehet ugyanis az elvetni (borját), elvetélni rendes magyar el-es ige, különben pedig mégis a ném. n

verwerfen, verkalben" utánzása volna. — A német versehen (mit etwas) után készült a magyar ellátni (valamivel) ; nem anyira az el {== ver) miatt hibás ez ige, hanem azért hogy a sehen a németben átvitt jelentéssel van (= sorgen), melylyel a magy. látni nem bír. — Végre megjegyezzük még ezeket : elfajul (entarten), elszokik (sich entwöhnen, sich abgewöhnen), melyek nem újak ugyan, de mégis gyanúsok ; amaz — lat. cíegenero, emez = cZesuefio, desuescor (Molnár A.). Azt hiszem, az elfajul helyett magyarosabb ige lett volna : elfajtalanúl, mely most kissé más jelentéssel van; az elszokik igaz más-') V. ö. etwas übersehen e's versehen. 2) V. ö. csuvas aja praghas, szószerint :• gjevmeíetvetni •=. idétlenül szülni, elvetelni.