Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: A magyar el igekötőről 73

A MAGTAR EL IGEKÖTŐKŐL. 83 elgyöz (sok ivást, járást) a bírás győzés a teher egész mértékéig terjedőnek képzeltetik, valamint ebben : elfér a férés az illető test minden és utolsó részéig; szintígy: eltiír (bajt, a mennyi csak van és a meddig tart). Elnyer (valamit, a miért ügyekezett) , elfog, elcsíp (tolvajt) elfojt, elnyom (tüzet, lázadókat, népet — czélhozjutólag), elnyel (falatot 5 elnyeli a föld stb. — v. ö. elfér). Eltanul, elfeled (tanul, feled valamit a tudásig v. nemtudásig). Elismer, eltagad (mondott szót — hogy álljon v. ne álljon). Elkövet (bűnt, hibát) , elkerül (bajt, veszélyt) ; követ és kerül ellentétes fogalmak : czélhoz jutva a követő tárgyának legvégső határáig jut, a kerülő pedig még a képzelhető legvégső határán is kivül van. Elkésik valamely időbeli czélpontra nézve; késik negatív fogalom , tehát elkésik a. m. el nem jut. Elfogad, elvesz (==. elfogad; elvesz nőt), fogad v. vesz, hogy magáévá tegye. Eltalál, elvét, elhibáz: czélhoz jutás és czélhoz nem jutás (v. ö. elkésik, elkerül). Elhisz (NSz. okok által meggyőződik, sibi persuadet; hivés véghatáráig hisz, v. Ő. elég ; erre nézve : elhiszi magát, v. ö. elbízza magát fent. 2. alatt). Sajátságosak kivált ezek: eláll (a szava, az eső), elakad, elalszik, elhallgat (szólani megszün) — a mennyiben a cselekvésnek csiik beállása is a végezel, melyhez akar terjedni; de mégis csak az el az , mely itt általában a valamely végczélhoz eljutás képzeletét ébreszti (hiszen p. 0. áll, hallgat in infinitum tartható igefogalmak), csak hogy egyszersmind a pályát, mely a czélpontot megelőzi, képzeletünkben elül hozzáértjük. így p. o. a szava eláll (értve : bizonyos ideig tartott folyása után álláshoz jut); a menő szekér elakad (mentében akadályra talál, az akadáshoz jut); a még éber ember, a még égő tüz alvó állapothoz jut, elalszik; a beszéllés végczélja a hallgatás , a beszéd után ehhez jutás az elhallgatás (más az elhallgat =• hallgatva eltűr, itt maga a hallgatás levén az elfolyó cselekvés, NSz. 2. és hasonlóképen 1. és 4.). így a czélhoz-jutási el úgy szólván czélhoz átmenési eZ-lé módosul, az által hogy a cselekvés valamely előpályáját hozzáértjük. E szempontból foghatók föl a kezdési igék is : elkezd, elered, elindul (orra vére), meg az egyszerre nyilvánuló hangadást jelentők : eldurran, elcsattan, elsül (fegyver); elbődül, elnyeríti magát, elkaczagja magát, elsikoltja magát stb. — Ide vonható, azaz úgyszólván elkezdési eí-lel való ez is : elesik (p. o.- a jégen, v. ö. zu falle kommen; más ez : elesni valamitől, v. ö. elmaradni, elhagyni, mint el 1. alá valók); eldől, -dönt. 6*