Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: A magyar el igekötőről 73

A MAGYAR EL IGEKÖTŐRŐL. 81 „teljességet, teljes elvégzést, valami egészet, befejezést; sőt a tárgyhoz képest mértéken túllévőt, túlságost is." Kérdhetjük, hogyan fér evvel össze az el eredetileg helyirányi jelentése ? Az előbbi pont alatti el fejtegetése már segít némileg a feleletre. Ugyanis azon eZ-es igék között, melyeken a teljes elvégzés értelmét veszszük észre, van sok olyan, mely valamivé levest, válást, vagy tartalmában haladó cselekvést jelent, a milyenek az előbbi 2. pont alá tartozó igék is. A mint ezeknél a 2. alattiaknál az el által jelzett eZó're-irányulás a cselekvés haladó növekvésének és végczéljához való közeledésének szolgál kifejező eszközül, úgy szintén ezen eZóVe-irányulás , minthogy képzeletünkben ad libitum folytathatjuk, megjelölheti a cselekvésnek képzelhető teljességéig való növekvését, vagy képzelhető végczéljáig való eljutását is. Így p. o. a haladó növekvésben levő romlásnak végczélja a használhatatlanság; ezt : elromlik vagy úgy érthetem hogy „romlik, romlik — mind inkább közeledik a használhatatlansághoz" vagy úgy hogy „romlik, romlik — egész a használhatatlanságig." E magyarázat helyessége annyival bizonyosabb, mert különben is használtatik az eZ, kifejezett czélpont mellett, a szakadatlan folytatott irány megjelelésére : el Prágáig ; felől mind eZaljáígrlan; elannyira stb., s némely igék mellett is, melyek már magukban a czélhozjutást jelentik, vagy melyek mellett a czél különösen ki van fejezve, az el ugyanazon jelentését, 1.1. a szakadatlan folytatott egyenes irányét mutatja, p. o. eljut, elérkezik (valahova), ellát (odáig), ellő (száz lépésnyire), elhallik meszszire (weiiliin) , elvezet, elkísér (a kapuig). Ugyanezt jelenti az el a teljes elvégzés értelmével való eZ-es igéknél, csak hogy természetesen a hol az egyszerű igenem külső nézleti mozgásra, haladásra vonatkozik , a hol nincsen nézleti czélpontja, az elöre-irány szakadatlan folytatását a cselekvés szakadatlan haladására, illetőleg intensióban növekvésére s képzelhető teljességéhez vagy képzeleti végczéljához való eljutására kqll érteni. E mellett meg kell jegyezni, a mi szintén nagyon természetes, hogy nyelvünk nem egy eZ-es igét, egyszersmind a fent 2. alatt és a most 3. alatt fejtegetett értelemben vészen, s kivált 2. alatti igét a 3.-béli értelemben, ha az igeidőalak a cselekvésnek már nem folyását érteti meg,p.o. elgyengülte.elérte az erőtlenségét. A teljességét elérő vagy végczéljához eljutó cselekvést jelentő eZ-es igék tehát már meg vannak fejtve, értem az ilyenek, milyenek : elájul (NSz. teljes ájulásba, valóságos ájult állapotba esik), HYELYTÜD. KÖZLÉKENYEK. III. 6