Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: A magyar el igekötőről 73

80 BÜDENZ JÓZSEF. jobban megmutathatja azon mód, melylyel a csuvas nyelv ezeket körülírva fejezi ki. Csuvasúl van : %ürze kajas (rothadva menni = elrothadni, v. ö. elromlik) , su polza kajas (víz léve menni = vizzé válni, v. ö. elolvadni), vadelza kajas (öregedve menni = elöregedni), vö. elgyengül , elvörösödik) lanza kajas (hervadva menni = elharvadni). Ezekben a kajas menni ige, mely a magy. el igekötönek ellenében áll, nyilván az előrehaladást jelenti, melyben az illető (gerundiumi alakban melléje tett) igék cselekvése foly. Hasonlóképen fejezi ki a fent tárgyalt weg-fé\e el-t is a csuvas kajas, p. o. tarza kajas elfutni, visse kajas elrepülni. A menés természeti iránya épen csak az el'óre-YsXó irány : innen e két fogalomnak egymással való találkozása. — A fentebb magyarázott igék mellé most világos hasonpárokúl álljanak még: eladósodik, elaprósodik, elhírhed, ellankad, elmagyarosodik, elmélyed, -merül, elpirul, elreked, elrémül, elsülyed, elszárad, elszédít, -szédül, elszomorodik, -szomorít, elváltozik, elzsibbad, elágazik, elárad, -áraszt (növekedő terjedelemmel), elharapózik, elterjed, -terül (az utóbbiakban az el még meglehetős nézleti) stb. Olyan igék is, melyek nem valamely levest vagy tartamában haladó cselekvést jelentenek, hanem csak bizonyos időtartammal járó cselekvést, a mellétett el igekötö által mintegy haladó tartamúakká válnak, a mi néha az által is elésegíttetik, hogy az igecselekvésnek több egyesekből álló subjectuma vagy objectuma van, a mi által bizonyos sor képzelete keletkezik, a melyen az igecselekvés elhalad. Az el ezeknél is, a mint az egyszerű ige inkább nézleti vagy elvont fogalmú, a külső vagy belső eZó're-irányulást fejezi ki, illetőleg a cselekvés haladó növekvését és végéhez közeledését. Ide számítunk ilyeneket, milyenek : elcsodálkozik, elhal (teste — halad rajta a hálás; elhalnak többen egymásután), elbusidjamagát, elbízik, -bizakodik, elborít, elhalmoz, ellep (haladó növekvés — képzeljük t. i. a lepő valaminek tovább-tovább =s előre terjedtét, míg a meglepés csak a lépés véghezvitelét fejezi ki), elnyújt, elnyúlik (a tüzes vas, ha verik — nyúlva „élezik", terjedelemben halad), elfog (NSz. 8. = ellep, erőt vesz : elfogja a félelem, harag stb., v. ö. elfogul, és elfutja a méreg, a vér, a mi = futva „élezi", azaz halad rajta végig) , eldicsér (NSz. dicséretekkel elhalmoz, igen dicsér; vagyis, mondhatjuk : mind jobban dicsér). 3.) A NSzótár (II, 74) szerint az el igeszókkal összetéve jelent